Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

5

Sziasztok!:) Meghoztam a részt, ahogy ígértem, remélem ez is tetszeni fog. Nagyon szépen köszönöm a csillagokat az előző részekre!❤ Jó olvasást!:D

~Harry~

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcom. Úgy éreztem, mintha három fejem lenne, ráadásul mindhárom szét akart hasadni. Nyöszörögve nyitottam ki a szemem és megpillantottam anyát, aki az ágyamon ült és nyugtatóan simogatott.

-Jó reggelt!-suttogta, de még így is olyan volt minden szó, mintha a fejem kalapáccsal vernék.

-Jobbat!-nyöszörögtem elhaló hangon. 

A gyomrom égtelen korgásba kezdett, de a kaja gondolatától is hánynom kellett. Visszacsuktam a szemem és próbáltam a fejfájást figyelmen  kívül hagyva aludni, de eszembe jutott a tegnap este. Pontosabban az, hogy nem jutott eszembe semmi az ég világon.. Hogy kerültem én ide?! Miért fáj ilyen irtózatosan a fejem?! Kétségbeesetten néztem anyára.

-Anya?-Mi történt az este? Hogy kerültem ide az ágyamba?-néztem rá kérdőn.-Addig rémlik, amíg hazajöttem, de utána már nem...-muszáj volt egy kicsit füllentenem mert nem akartam még jobban ráijeszteni, hogy megtudja, igazából addig se nagyon emlékszek semmire... Ez eléggé aggaszt még engem is...

-Miután hazavánszorogtál, összeestél az ajtóban.-kezdett bele fáradtan.-Odarohantam és azonnal éreztem, hogy pia ütött ki ennyire.-húzta fintorra ajkát.-Dave olyan mérges lett, hogy ott is hagyott volna a padlón fekve, de aztán megmondtam neki, hogy azonnal fejezze ezt be és hozzon fel.-mesélte viszonylagos nyugalommal a hangjában.-Mivel tegnap nem tudtál fürödni, jó lenne ha most elmennél!-kelt fel az ágyamról.

-Várj anya!-szóltam félve utána. -Öhm...izé...nem vagy mérges?-kérdeztem előre félve a válaszától. Szégyelltem magam és teljesen egyet is értettem volna vele ha nagyon dühös. El tudtam volna süllyedni,hogy ígyy kellett látnia.

-Mérgesnek mérges vagyok,-sóhajtott és leeresztette vállait-de nem szólok semmit... Felnőtt vagy Harry...kell legyen már annyi eszed, hogy eldöntsd mi a helyes és mi nem! Tizennyolc éven át úgy érzem gondosan neveltelek. Belefáradtam, hogy tovább egyengessem az utat előtted.-sóhajtott a végére újra.

Igaza van anyának, egy hatalmas barom vagyok! Ideje végre nem a nyakán lógnom!

-Amúgy meg, melyik tizennyolc éves nem issza le magát a szülinapján?!-mosolyodott el békülékenyen.-És azért se szidlak le, mert nem szóltál, hogy bulizni mész, mert az az én saram, itthon se voltam.-mondta bűnbánóan.

-Semmi baj anya, köszönök mindent. Emiatt ne aggódj, majd bepótoljuk.-mosolyogtam rá, már amennyire az iszonyatos rosszulléttől tudtam.

-Menj fürdeni, addig hozok gyógyszert.-lépett ki az ajtómon. Gemma és Dave még alszanak.-tette hozzá, majd eltűnt.

Megpróbáltam felülni, de megint sszörnyen elkezdett a fejem lüktetni.

Ez a nap már nem is lehetne rosszabb!-állapítottam meg, majd szemem összeszorítva feltornásztam magam és elindultam a fürdőbe.

Hosszan ácsorogtam a forró zuhany alatt és csak folyattam magamra a  vizet. Mikor már az utolsó csepp meleg  vizet is elhasználtam, az egyik törölközőt a derekam köré tekertem, egyet pedig a fejem köré és visszavánszorogtam az ágyamba.