Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

4

Meghoztam a következő részt is.:) Ez  kicsit rövid lett, de innentől csak egyre hosszabbak lesznek! Jó olvasást!:D

~Harry~

Hirtelen csend lett és négy szempár szegeződött ránk. A huszonöt körüli férfié és egy másik, szintén fiatalé, a fekete adoniszé és a kis barna kócosé. A vigyort le se lehetett volna az arcomról törölni, főleg, hogy a kis barna felsőteste továbbra is fedetlen volt. Nem tudom miért, de minden olyan mókásnak és könnyűnek tűnt. A csendet Niall akadozó szavai törték meg.

-Mi...mi is akarunk e-ennyi pénzt!-nyögte ki vigyorogva nagy nehezen.

A fiatalabbik férfi összevonta a szemöldökét és a barnára nézett.

-Hívjuk a biztonságiakat, mr. Tomlinson?-kérdezte, de már indult is volna.

A barna hajú srác ajkán hirtelen egy sejtelmes mosoly jelent meg.

-Ne, várjon egy percet!-hajolt oda társához és hosszasan súgott neki valamit, mire a fekete adonisz szája is mosolyba szalad. Elég feltűnően végigmért minket tetőtől talpig, majd ő is a huszonöt év körüli férfihoz hajolt és ő is hosszasan sutyorgott.

Amíg ők elvoltak, mi bárgyún vigyorogva, dülöngélve vártuk, hogy mi is be legyünk vonva a beszélgetésbe. Ahogy teltek a percek, a tudatom egyre homályosult és az érzékszerveim még az eddigieknél is lassabban reagáltak.

-Szóval-szólalt meg az egyikük-pénzt akartok? Igaz?-mosolygott ránk gonoszan.

Niall úgy rázta a fejét, hogy kis híján leesett. Tőlem csak egy biccentésre tellett, de én még így is megtántorodtam és majdnem leültem.

-Nos hát akkor nincs is más dolgotok, minthogy ezt itt aláírjátok!-mutatott egy lapra és három tollat nyújtott felénk. Nyúltam az egyikért, de csak a levegőt kaptam el. A férfi jóízűt nevetett és a kezembe nyomta, mint kiderült, az egy darab tollat. Nagy nehezen megtaláltam azt a helyet, ahol alá kellett írni, és felismerhetetlenül odaírtam a nevem. Büszkén nyújtottam át a tollat Niallnek. A szám a fülemig ért és csak az járt a fejembe, hogy milyen jó üzletet kötöttünk! Mire Niall is megszenvedte az aláírást, egyre rosszabbul lettem. A gyomrom émelygett, liftezett és borzasztóan kezdett hányingerem lenni.

-Nos, akkor végeztünk is!-mondta a férfi elégedett hangon.-Holnap értesítjük Önöket!

Elénk lépett majd a vállunknál fogva megfordított bennünket és megadta a kezdőlökést. Nem sok kellett volna, hogy orra essek, de még időben belekapaszkodtam Niall karjába. A függöny mögül kitámolyogva odahajoltam hozzá.

-Kezdek rosszul lenni, szerintem menjünk!

Az ő arca is kezdte felvenni a fehér árnyalatot és kékségei is egyre elgyötörtebben csillogtak. Bólintott és útközben a kabátjainkat felkapva tántorogtunk a kijárat felé. Az ajtón kiérve, a friss levegő se segített. Még elég korán lehetett, mert még majdnem teljes volt a sötétség. Elindultunk, de körülbelül tíz méter után Niall panaszos nyöszörgésére meg kellett állni. Nem bántam mondjuk, mert csak egy hajszál választott el attól, hogy kidobjam a taccsot. Pár lépést arrébb ment és összegörnyedve kiadott magából mindent. Itt lett végem nekem is. Előredőlve kiürítettem a gyomrom. A szemeim könnybe lábadtak, és a fejem lüktetni kezdett. Mikor mindketten összeszedtük magunkat, megkínzottan indultunk tovább. Még az út egyharmadánál se járhattunk, mikor a gyomrom megint kibírhatatlanul fájni kezdett. Nem telt el kettő perc és mind a ketten előre görnyedve ismételtük meg a pár perccel ezelőtti jelenetet. Nagy kín keservek között lassan hazavánszorogtam. Útközben Niall már hazaért, mivel én laktam távolabb. A ház elé érve majdnem felzokogtam örömömben, ilyen rosszul még soha nem voltam. Fogalmam sincs hogy, de kinyitottam az ajtót és szó szerint beestem rajta mire egy rémült sikolyt hallottam.

-Harry?!-rohant hozzám anya. -Úr Isten Harry! Mi történt?! Hol voltál?-simogatta göndör tincseim elcsukló hangon.

-Hagyjad Anne!-hallottam meg Dave undorodó hangját is.-Úgy kell neki! Kellet neki a sárgaföldig innia magát! Csak össze ne hányja a szőnyeget mert a hajával törlöm fel! Nézd, hogy néz ki! Mint egy útszéli!-ordibált magából kikelve.

A beszélgetés többi része homályba veszett, mert megint szédülni kezdtem és nem bírtam tovább. Fáradt, kimerült és borzasztóan rosszul voltam. A hangok elhalkultak, és a világ elsötétült.