Cont(r)act /Larry Stylinson~Befejezett/

47

Sziasztooook!

Újra itt vagyok! :D Előszöris nagyon köszönöm a türelmet és támogatást,  már csak pár szó is nagyon sokat jelent!❤️ Másodszor pedig, innentől nem lesz több kimaradás, rendszeresen fognak jönni a részek! Arra gondoltam, hogy heti kettő lenne mindig, de ha elég érdeklődés lenne rá, többről is lehet szó, mostmár csak rajtatok múlik! ;) Na de nem húzom a szót! Jó olvasást és még jó kikapcsolódást a nyár utolsó heteiben!:D

~Harry~

Niall elaludt. Ki tudja, mióta kínlódhatott már, hogy ennyire kimerült. Ültem mellette az ágy szélén és nyugtatóan simogattam karját, de gondolataim teljesen máshol jártak. Vajon mi folyhat a tőlünk pár kilométerre fekvő luxushotelben? Mr. Payne mit fog szólni? Abba már bele se mertem gondolni, hogy Zayn mit fog reagálni, ha Lou színt vall.

-Csak baja ne essen!-suttogtam magam elé és éreztem, hogy torkom elszorul. Minden idegszálam azt súgta, hogy nagy a baj, de tehetetlen voltam. 

~Louis~

Ahogy beültem a nagy, sötétített ablakú kocsiba és becsukódott utánam az ajtó, kattant is a zár. A félelem azonnal úrrá lett rajtam, de az évek megtanítottak rá, hogy kell teljesen leplezni az érzelmeim.

-Nagy szarban vagy buzikám...-mondta a sofőr, mintegy tényszerűen és a visszapillantó tükréből nézett rám. Megacéloztam magam és póker arccal válaszoltam.

-Szarban akkor van az ember, ha valami rosszat tett...-válaszoltam olyan határozottan, hogy a férfinek is megrebbentek pillái. Pár pillanatig még farkasszemet néztünk, majd végül megadta magát és tekintet ismét az útra szegte. Lehunytam szemeim és némán sóhajtottam egy nagyot. Reszkető ujjakkal túrtam hajamba és döntöttem fejem az ülésnek. Fél órám volt átgondolni, kinek, mit és hogy fogok hazudni, de az agyam ellenem dolgozott. Gondolataim valahogy mindig Harrynél kötöttek ki. Annyira ártatlan, tiszta, őszinte és csodálatos volt! Tagadhatatlanul beleszerettem és ez a felismerés még mindig elég félelmetes volt, de egyben a világ legjobb érzése. Eddig azt hittem, az a szerelem, hogy tiszteled és elfogadod a másikat és jó vele a szex. Amit most éreztem, az egyszerűen leírhatatlan. Sose zavart, hogy Zayn másokkal is összefekszik... Egyébként is, a pornó világában az a szabály, hogy a szex nem számít megcsalásnak... De ha valakit megcsókolsz, annál nincs nagyobb félrelépés. Most viszont már csak a gondolatától is remegni kezdett a kezem, hogy más is hozzáérjen ehhez a csodálatos fiúhoz. Azt akartam, hogy csak én tudjam azt a tüzet fellobantani a szemében, ami tegnap egész délután égetett. Zaynhez kötődtem és talán valamivel szinten szerettem is... Harry viszont vonz mint a mágnes, minden mozdulata, amiből süt, hogy milyen ártatlan megőrjít. Ahogy a mellkasomon szundikált és angyali arcát figyeltem éreztem, hogy elönt valami melegség, ami már szinte fojtogat, de mégis a legjobb érzés a világon. Ez a szerelem... Picit megráztam a fejem, hogy csak pár másodpercre tudjak tisztán gondolkodni. Fogalmam sincs, mit tegyek! Hazz azt szeretné, ha szakítanék Zaynnel...és én is... De ez nem ilyen egyszerű! Ha most aláírom azt a szerződést, amit ez a főmufti kínál, egy életre hozzákötöm magam, de ha nem teszem, Liam megöl...komolyan... Tudom, mire képes... Egy pillanatra felvillant szemem előtt a kép, ahogy vérbe fagyva fekszek valahol, ő pedig szürke, makulátlan öltönyét leporolva, bájos mosolyával lép át felettem. Vagy ami még rosszabb, ezt Harryvel teszi, hogy ezzel tegyen teljesen tönkre. A víz olyan hirtelen vert le, hogy megszédültem. Már nem is a saját életemet féltettem! Újra felrémlett a kép, ami  talán örökre belém égett, ahogy Harry az épület szélén imbolyogva áll, mintha bármelyik pillanatban leeshetne. Ő mégis rendületlenül az eget nézte nem a mélységet, ami alatta szinte vonzotta. Már remegett a kezem és könnyek szöktek a szemembe, ahogy ismét átfutott rajtam ugyan az a tehetetlen kétségbeesés, ami akkor, amikor rohanni kezdtem. Pár pillanattal előtte még fogalmam se volt róla, mi fog fogadni... Amíg Zaynnel táncoltam, mindent ki kellett zárnom a tudatomból. Még soha nem ment ilyen nehezen mint akkor... A szívem majdnem meghasadt, mikor láttam Harry arcán azt a leírhatatlan fájdalmat, amit én okoztam neki. Gyűlöltem magam és a tehetetlenség folytatott. Amint végeztünk a műsorral, még vége se lett a tapsnak én már lélekszakadva futottam, hogy megtaláljam és egyszer és mindenkorra véget vessek a millió félreértésnek. Egyszerűen  úgy éreztem, nem bírom ki, hogy mégegyszer sírni lássam a hazugságaim miatt. Aztán mikor rohantam a tetőn, lepergett minden pillanat a szemem előtt onnantól, hogy először belenéztem a végtelen smaragd szemekbe. Fogalmam se volt, hogy mi történt a következő pillanatban, csak arra nyitottam ki szemem, hogy valaki a mellkason fekszik.
Hirtelen fékezett le az autó, mire majdnem előreestem.
-Megérkeztünk kis köcsög!-szólt hátra a sofőr, mire összeugrott a gyomrom.
-A kurva életbe! - szitkozódtam halkan, mert rájöttem, hogy még mindig nincs alibim.
Vettem egy nagy levegő és ismét megacéloztam magam. Harryért meg kell tennem, ha őt biztonságban akarom tudni. Nem adom meg nekik azt az előnyt, hogy lássák, rettegek. Magabiztosan, egyenes háttal lépkedtem be az épületbe, egyedül reszkető kezeim árulkodtak, de ezeket is szűk nadrágom zsebébe rejtettem. A nagy tárgyalóterem felé tartottam, ahogy az utasítás szólt. Ahogy végigmentem a nyüzsgő folyosókon, egy pillanatra megfagyott a levegő,mintha mindenki érezte volna, hogy milyen veszélyes játék fog következni. Gondolkodás nélkül nyitottam be a terembe, ahol azonnal öt szempár szegeződött rám. A "nagyfőnök" aki kérdőn felhúzott szemöldökökkel vizslatott, két ügyvédé, Liam, akinek eddig nyájas vonásai egy pillanatra olyan mérhetetlenül eltorzultak a dühtől, hogy szinte felismerhetetlen lett és végül Zayné. Hármójuk közül ő volt a legijesztőbb. Arca teljesen semleges volt és semmilyen érzelmet nem tükrözött, pont mint enyém. Egyedül szemeiben csillantak olyan indulatok, amitől összeszorult a torkom.
-Szép napot!-találtam végre hangomra és biccentettem a kövér, arany nyakláncot viselő arab fickó felé. -Nagyon sajnálom, hogy megvárakoztattam, Uram!-mondtam olyan tiszteletteljes szemébe nézve, amennyire csak tudtam.
-Nem szeretek várni...-válaszolta még mindig felsőbbrendűen méregetve. - De mivel Liam annyira jó üzletet ajánlott, most az egyszer eltekintek tőle.-fordult ismét az említetthez vissza, akinek az arcára ugyanaz a gusztustalan nyájas mosoly ült ki.
Talpnyaló féreg!-suttogta a belső hang a fülembe, amivel a legjobban egyetértettem. Gyorsan felmértem a terepet és rájöttem, hogy az egyetlen hely Zayn mellett van. Nagyot nyelve sétáltam oda és ültem le. Láttam szemeit ismét megvillanni, de álltam pillantását. Éreztem, hogy kezemért nyúlt és ujjainkat összekulcsolva emeli fel.
-Szia Szívem!-suttogta és ujjaim ajkához emelve hintett rájuk egy puszit. Kívülről nagyon aranyosnak tűnhetett a szituáció, de amit én láttam végbemenni az arcán, az több volt mint rémisztő. Elátkoztam magam, amiért egy órával ezelőtt nem tudtam megállni, hogy az utolsó csóknál ujjaimmal Hazz selymes tincsei közé túrjak. Eddig még talán le tudtam volna tagadni, hogy vele töltöttem az éjszakát, így viszont Zayn megérezte jellegzetes illatát és dühtől elvörösödő arccal, szikrázó szemekkel hajolt el. Semmi jelét nem mutatta ki, hogy rájött, mit tettem, de az asztal takarásában körmeit olyan erősen bőrömbe vájta, hogy nyelvembe kellett harapnom, hogy fel ne szisszenjek. Éreztem, hogy óriási bajban vagyok...
-Nos Uraim, most, hogy mind itt vannak, ismertetném Jabar úr által szabott szerződés részleteit.-szólalt meg a nagyfőnök mellett eddig csendben ücsörgő szemüveges vékony, lenyalt hajú pasas.
Tipikus ügyvéd...-állapítottam meg magamban gúnyosan és közben próbáltam feltűnés nélkül elhúzni Zayn karmai közül elgyötört kezem.
Egy jó fél órán keresztül olvasta a pontokat, amik a kötelezettségeink lesznek és persze a hozzá tartozó busás jutalmakat is. Kívülről nem mutattam semmilyen érzelmet, viszont éreztem, hogy szorul a hurok a nyakam körül. Hiába próbálták meg egy jó üzletként beállítani az egészet, lesarkítva egy életre meg akarnak venni minket, mint a marhákat a piacon egy busás összegért. Ahogy körbepillantottam, keserűség öntötte el számat. Mindenki helyeslően, széles mosollyal arcán bólogatott és nagyon úgy tűnt, mindenek tökéletesen megfelelnek a feltételek. Még fogalmam se volt, mit fogok tenni, de egy biztos! Nem hagyom magam belerángatni egy ekkora csapdába...és nem is magam miatt... Hogy hinne nekem Harry, hogy én tényleg minden egyes alkalommal, amikor szerelmet vallottam neki, igazat mondtam, miközben Zaynhez kötne minden.
-Tehát ez lenne az ajánlat...-kaptam fel fejem Mr. Jabar hangjára. -Elfogadják?-nyújtott egy tollat és felhúzta dús fekete szemöldökét.
Liam először az ügyvédjére, majd Zaynre pillantott, akik helyeslően bólogattak. Mikor rám került a sor, csak gúnyosan elvigyorodott és reakcióm meg se várva válaszolt.
-Természetesen elfogadjuk ezt a nagyon megtisztelő ajánlatot!-válaszolta hízelgő hangon és a tollért nyúlt.
-Nem!-szóltam halkan, de határozottan a szerződést bámulva.
A legelő egy pillanat alatt fagyott jegesre. Tudtam, hogy a tűzzel játszok és nagyon meg fogom égetni magam, de nem érdekelt. Engem tönkre tehet ahogy akar, de Harryt nem érheti többé bántódás!
-Tessék?!-fordult felém Liam mosolyogva, de hangja vérfagyasztó volt.
-Azt mondtam, hogy nem írom alá!-emeletem meg a fejem és egyenesen a villámló szemekbe fúrtam pillantásom.
Farkasszemet néztünk és a levegőben már szinte tapintható volt a feszültség. Mikor még percek elteltével sem történt semmi, a nagykutya hirtelen felpattant.
-Ebből elég!-kiáltotta idegesen és felkapta az asztalon lévő köteg papírt. -Nem vagyok hajlandó ilyen kis senkikre pazarolni a drága időm! Az ajánlat érvénytelen!-sétált az ajtóhoz.
Belőlem egy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki, Liam viszont velem szemben fehér lett mint a fal.
-Uram! Mr. Jabar! Nagyon kérem várjon!-szaladt utána, nyomában a puliszerű ügyvéddel. Ahogy kiértek a folyosóra még hallottam, ahogy Liam próbálja menteni a menthetőt és fűt fát ígérve rimánkodik.
Egy gúnyos mosoly ült ki arcomra. Végre ő is megtudja, milyen is, amikor nem az övé az irányítás.
Én is elindultam az ajtó fele, hogy mihamarabb eltűnhessek innen.
-Tomlinson!-torpantam meg a már oly' jól ismert hangra, ami mégis idegenül csengett.
Az arcomra fagyott mosollyal fordultam meg és néztem a gesztenye szemekbe.
-Drágám?-válaszoltam mézesmázas hangon, mire azonnal megindult felém.
Nem hátráltam meg még akkor sem, mikor már teljesen előttem állt és úgy kellett felnéznem rá, hiszen egy fejjel magasabb.
-Remélem van valami nagyon ütős magyarázatod...-sziszegte arcomba és éreztem, ahogy vibrál a teste a visszafogott dühtől.
-Mégis mire?-tettem az ártatlant halálos nyugalommal hangomban, de közben minden izom feszült és az agyam ezerrel dolgozott valami megoldást keresve nem kicsit szar helyzetemre.
-Ne játszd a hülyét bazd meg!-fújatott és szemem sarkából láttam, hogy ökölbe szorítja kezeit. -Kibaszottul gyorsan mondj valami tűrhető magyarázatot, hogy mégis miért bűzlesz a kis fasszopó csiga parfümjétől.
Nagyot nyeltem és a lehető legnyugodtabban válaszoltam.
-Nem tartozik rád...-Láttam,hogy lassan már a fülén csap ki a gőz, de még mindig tudta tartani magát. Úgy döntöttem lezárom az ügyet, bármi is lesz a vége. - Mivel mostantól már nem vagy a pasim!-mondtam egyenesen a szemébe.
Figyeltem, ahogy arca megnyúlik, ahogy felfogja szavaim.
-Te most szakítasz velem?!-kérdezte már szinte tajtékozva, de választ se várt, megragadta hajam és fejem hátrafeszítve egészen közel hajolt arcomhoz.
Szívem szerint felkiáltottam volna, de rezzenéstelen arccal tűrtem.
-Nagyon rossz lóra tettél szert, Tomlinson!-fröcsögte a szavakat arcomba. -Meg fogod keserülni, hogy újat húztál velem! -Lehet nem ma... Lehet csak egy hét múlva, de olyan bosszút fogok állni, minden egyes hazugságodért, hogy azt fogod kívánni, bár ne tetted volna!
Ezzel befejezte a fenyegetések sorozatát és hajamat elengedve, szinte félrehajítva rontott ki a teremből.
Ahogy becsapódott az ajtó, kifújtam eddig görcsösen benntartott levegőm, térdeimre támaszkodva pihegtem és hagytam, hogy lassan átjárjon a remegés. Meg kellett volna könnyebbülnöm,hiszen a nehéz már túlvagyok. Szakítottam Zaynnel! De tudtam, hogy sértett méltósága olyan dolgokra fogják vezérelni, amikbe belegondolni se merek!
Ekkor csapott belém a felismerése!
-Harry...-suttogtam halálra váltan.
Zayn tudja, hogy nekem nincs gyenge pontom,amivel engem kínozhatna meg... Pontosabban mostmár van... És Harry Stylesnak hívják... És ő ezt szintén pontos tudja már.
Azonnal a kijárat felé vettem az irányt, hogy minél hamarabb figyelmeztethessem, hogy meneküljön a fekete bosszúja elől.
Ahogy kirontottam, szó szerint felkenődtem valaki mellkasára. Mire felfoghattam volna, mi történt, már kezem hátra volt csavarva és vasmarokkal szorítottak a tarkómnál fogva.
-Nagy szarban vagy báránykám...-hallottam meg a gúnyos és végtelen gonoszsággal teli hangot.
Nem csalódtam, mikor felnéztem és Liam gyűlölettől szikrázó szemeivel találtam szemben magam.
-Vigyétek egy nyugis helyre fiúk...-adta ki az utasítást a két gorillának, akik szó nélkül rángattak el.
A vér is megfagyott az ereiben. Tudtam mit jelent ez a mondat... Azt, hogy lehet, soha többet nem jövök vissza arról a bizonyos "nyugis helyről"...