Tündérmese

14. fejezet

Egy darabka mennyország

Vincének nagyon erősen kell koncentrálnia, hogy ne mozdítsa meg a kezét. Érezni Rebeka forró és selymesen sima bőrét olyan, mintha valaki bűbájt szórt volna rá, amitől a teste olyannyira tele lett vággyal, mint ahogyan még soha. Minden porcikájával kívánja a lányt. Őrülten szeretné felfedezni Rebeka testét, vágyik arra, hogy az ujjain érezze a lány vágyának bizonyítékát, hogy belevesszen a forró, lágy puhaságba, még inkább arra, hogy lássa Rebeka arcán szétomlani a gyönyört, de ha belepusztul, akkor sem rezzen addig, amíg Rebeka engedélyt nem ad rá.

Ebben a pillanatban nem könnyű gondolkodni, de Vince még a szenvedély buja ködébe burkolva is tudja, hogy túl gyorsan halad. Nem lett volna szabad ennyire kapkodnia, be kellett volna érnie egy csókkal. De Rebeka teste olyan, mint egy érzéki látomás, mint egy életre kelt erotikus fantázia, lehetetlen betelni vele, lehetetlen neki ellenállni.

A lány félénk és talán gátlásos is, ezt Vince már az első találkozásuk óta tudja, ő meg már másodszor rohanja le és megy túl messzire. De mint korábban a boltban, most sem tudott megálljt parancsolni magának. Ha Rebekával van, a teste mintha önálló életre kelne, és baromira nem törődne azzal, amit a józanság diktál. Más nőkkel Vince sosem érzett ilyet, mindig kordában tudta tartani a vágyait, de Rebeka mellett egyszerűen elszáll. Ez a lány veszélyesebb, mint bármilyen drog.

Ha vele van, úgy foszlanak semmivé a határok, mintha soha nem is lettek volna. Mintha Rebeka és ő nemcsak most ismerkedtek volna meg, hanem mindig is ismerték volna egymást. Ennek talán ijesztőnek kellene lennie, sőt, Vince biztos benne, hogy ettől halálra kellene rémülnie, már csak azért is, mert soha még csak hasonlót sem érzett, de Rebekával lenni egyszerűen nem lehet ijesztő, akkor sem, ha összezavarja és felkavarja az érzéseit, ha nemcsak a testét, a lelkét is úgy éri el, mintha egymás előtt mindketten áttetsző üvegből lennének, és mindent látnának.

Még megérinteni és megcsókolni őt is ismerős érzés – kicsit olyat, mintha megtalálta volna, amit mindig is keresett, mintha nem kellene felfedeznie a lányt, mert már pontosan ismerné. Mintha már tudná, mitől indul be, hogy mivel fokozhatja végletekig a testét tépő vágyat, hogy mivel sodorhatja az őrület határára.

Vince több kapcsolata is kezdődött már szexszel, és máskor sem kellett sokáig várnia, hogy egy nő le akarjon vele feküdni, egy-két randi, és az ágy rugói máris nyikorogtak. Számára a szex olyan természetes, mint levegőt venni. Tizenhat évesen, egy nála két évvel idősebb lánnyal vesztette el a szüzességét, és már akkor is tudta, mit tegyen, nem volt benne tétovázás vagy félsz. Hamar rájött, hogy ha figyeli a partnere rezdüléseit, abból pontosan kiolvashatja, hogy mikor jó az, amit csinál, és mikor nem. Minden nő máshogy reagál az érintésekre, vannak persze pontok, amelyek ritka kivételektől eltekintve mindig bejönnek, de az már nem mindegy, kit hogyan érint. Minden nő rejtély, és Vince imádja felfedezni ezeket a rejtélyeket, de soha nem érzett még ahhoz fogható izgatottságot, mint most Rebeka mellett.

Nem áltatja magát, tudja, hogy nem egyszerű ember, a legkevésbé sincs könnyű természete. A fáradtságtól mogorva lesz, a gúny mintha a vérével együtt csörgedezne az ereiben, néha magába zárkózik, és nem kedves – volt olyan barátnője, aki szerint egyenesen elviselhetetlen –, de arra akkor is büszke lehet, hogy soha nem volt még olyan barátnője, akit ne tudott volna egymás után akár többször is a csúcsra juttatni.

Ha mindezt számításba veszi, most sem mondhatná azt, hogy túlságosan rohannak, de érzi, hogy Rebeka fél. Talán voltak már rossz tapasztalatai, talán csak szégyellős, de az is lehet, mélyebb érzelmekre van szüksége ahhoz, hogy valakinek odaadja magát. Amennyire már megismerte Rebekát, egyiket sem tartja lehetetlennek.