7. Rész

1.2K 67 0
                                    

-Skyler menjünk tovább , kérlek  - kérte Juliette miután már vagy 5 perce a két srácot néztem.
 - Egyszerűen nemtudom felfogni -  sírtam.
- Ideje lesz továbblépned rajta - mondta.
- Pontosan tudom..

Az út csöndesen telt el Daniel lakásáig . Próbáltam összeszedni magam és túllépni az imént látott jeleneten.
- Ez az ahol lakik ugye? - kérdezte Juliette.
- Igen - Bárhol fel tudnám ismerni ezt a neon zöld színű házat . A régi emlék megint előjött mikor Sarahval itt jártunk. Felcsöngettünk majd beengedett minket. A lépcsőn másztunk már mikor megszólaltam.
- Felkészültél te a beszélgetésre? - kérdeztem.
- Azthiszem nem . De essünk túl rajta - válaszolta majd bekopogott. Daniel kedvesen fogadott minket majd leültetett minket a kanapéjára.
- Kértek valamit inni ?
- Kösz nem , nem azért jöttem , hogy teázgassunk , hanem válaszokért - vágta rá Juliette.
- Te amúgy miért is jöttél?
- Csak nem hagyom , hogy egyedül jöjjön el. Nah , kezdheted a magyarázkodást - kérte Juliette.
- Honnan ? - kérdezte Daniel.
- Az évzáró utáni dolgokat - utasítottam.
- Egy Kaliforniához közeli szigeten töltöttük napjainkat. Rengeteget úsztunk , sétálni mentünk amikor naplemente volt , gyertyafényes vacsora .. Minden tökéletes volt . Nem kellett attól félnünk , hogy meglátnak minket az emberek. Szabadok lehettünk . Álomba való .... De mint minden álom egyszer ennek is véget kellett , hogy érjen. Ez pedig akkor jött el , mikor megláttam a  parton az exbarátnőmet. Szerinted nem egy jel lehetett , hogy pont vele futok össze egy olyan helyen ahova kevés ember jár ? Sarah vásárolni ment mikor Elenával beszélgetni kezdtem.
,, -Na és Daniel kivel jöttél el egy ilyen csodaszép helyre? Gondolom nem anyáddal...
- A barátnőmmel - mondta halkan.
- Ő hol van most ? Nem akarsz neki bemutatni?
- Vásárolni ment ha tudni akarod és nem , nem akarom , hogy találkozz vele ..
- Miért ? Szégyenled? 
- Nem tartozik rád Elena.
- Fiatalabb nálam?  - kérdezte tőle , Daniel pedig nem válaszolt .
- Szóval igen . Talán még Gimibe jár hm ?
- Nemsokára befejezi - mondta halkan.
- Akkor gondolom  17 -18 éves ugye?
- Nemsokára már betölti a 17-et...
- Atyaég Daniel ! Te komolyan egy 16 éves lánnyal , vagyis inkább egy gyerekkel kavarsz? Elment az eszed? De várjunk csak...a szakításunk után nem tanárnak mentél dolgozni? - kérdezte Elena de pontosan tudta a választ.- A diákoddal jársz ?? - döbbent meg.
- Szeretem őt. Miatta még a munkámat is feladtam . Ezért vagyunk itt - magyarázta Daniel.
- Nem vagy normális.... Tönkre teszed a jövőjét nem fogod fel? "
- Elena szavai rádöbbentettek , hogy talán  mégse ez volt  a helyes döntés . Várnom kellett volna legalább míg befejezi a gimit , nem kábé elrabolni ...- sóhajtotta Daniel. - Aznap Sarah meglátott minket a parton és egyből azt hitte megcsalom , pedig szó se volt erről . Tudta ki nekem  Elena .
,, - Ha vele akarsz lenni inkább , akkor mondd a szemembe - dühöngött Sarah.
- Sarah, én csakis téged szeretlek , Elenával véletlen talalkoztam - próbálta Daniel megmagyarázni.
- Persze , csak pont itt nyaral ahol mi ugye ? - visította Sarah .
- Igen !  - üvöltötte már Daniel is el magát - Tán nem bízol bennem?
- Láttam  , hogy nézel rá ne tagadd !
- Ha ennyire nem hiszel nekem akkor talán nem kéne együtt lennünk ... - ordította.
- Helyes akkor szakítsunk - vágta rá Sarah .
- Rendeben , te akartad. "
- Saraht azóta a nem láttam - szomorodott el Daniel. - Mikor már eltelt pár óra a veszekedésünk után egyből tudatosult bennem , hogy vissza kell őt szereznem. Írtam neki üzenetet de csak egy ,, hagyj békén örökre " szöveget kaptam. Gondoltam kell pár nap mire ő is lenyugszik és utána kibékülünk. De a napokból hetek lettek és még mindig nem keresett. Úgy éreztem ha már elveszítettem őt , legalább a régi állásomat visszaszerezhetném. ... és hát..itt vagyok - fejezte be Daniel.
- Arra nem gondoltál , hogy meg is hallhatott? - vágtam rá egyből ami először felmerült bennem.
- Felkerestem a nagymamáját és ő azt mondta attól lenne jobban Sarah ha nem keresném többet és , hogy Sarah a szüleihez költözik.
- Ez hazugság ! - vágtam rá.
- Mégis miért gondolod ezt? - kérdezte Daniel.
- Ha tényleg ott lenne Sarah biztos felhívott volna minket...- felelte Juliette.
- Szerintem elsőként akkor beszéljetek ti is a nagymamájával...
- Rendben , megpróbáljuk. Köszönjük , hogy elmondtad amit tudtál - mosolyogtam rá szomorúan.

Bánatosan hazaértem amit a szüleim is észrevettek , de nem mondtam el nekik mi bánt.
- Skyler , mégis kit hívott el Bryan randizni ? - kérdezte anyu.
- Fogalmam sincs , de úgyse jön neki össze - vontam meg a vállam.
- Milyen pozitív vagy ma ..
Ebben a pillanatban lépett be Bryan egy óriási mosollyal az arcán.
- Oliver átadta az üzeneted . Na , hogy ment? A mosolyodból ítélve jól - faggadta anyu. - Honnan ismered a lányt?
- Egyenlőre még nem szeretnék semmit elkiabálni..de szerintem lesz folytatása - vigyorgott Bryan.
- Nagyon titokzatos vagy .

Laurának elmeséltem Daniel  történetét és ő is aggódik Sarah miatt . Kevinről nem meséltem neki , hisz ő nem is tud arról , hogy meleg. Újra a szemem előtt volt a kép ahogy csókolózik Jeremyvel... te jó ég az igazgató fiával. Bár őszintén egy picit mindenki sejtette Jeremyről , hogy nem a lányokat szereti . Újra bőgni kezdtem amit valószínüleg Bryan is meghallott a másik szobából .
-Hugi...szeretnél beszélni  róla ? - hallottam kérdését az ajtó mögül. Nem válaszoltam neki amit egyértelmű nemnek vett. Pár perc zokogás után megcsörrent a telefonom ami Luke nevét jelezte ki. Gyorsan letöröltem könnyeimet az arcomról , majd egy nagy sóhaj után felvettem.
-Szia Luke , miért keresel ? - kérdeztem meg és viszonylag nem is tűnt sírósnak a hangom.
- A matekházit megadhatnád
- Nem is kaptunk házit. Sőt még matekunk se volt.
- De legalább elterelted egy másodpercere a gondolataidat - mondta kedvesen.
- Ezt honnan veszed?  - kérdeztem meg . Nem tudtam mire gondol .
- A bátyád 2 perccel ezelőtt üzent , hogy próbáljalak felvidítani.
- Vagyis csak Bryan kérését teljesíted? - tettem fel félve a kérdést.
- Igenis érdekel mi van veled. De úgy érzem nem szeretnél beavatni.
- Túl sok minden történt egyszerre - feleltem.
- Több időt is eltölthetnénk mi . Nem megyünk holnap együtt be?  Bryannek úgyis órák előtt lesz edzése , szóval?   - kérdezte.
- Rendben , de Rebecca? -utaltam hugára.
- Ezer év mire elkészül .. nincs kedvem megvárni - röhögte el magát. - Nem szeretnéd elmesélni mitől borultál ki ennyire? - kérdezte.
- Egyenlőre még nem . Vissza kell szerezned azt a pozíciót amikor te voltál az első akinek minderől beszámoltam - feleltem. Nem mondtuk ki szó szerint , de egyértelmű , hogy már nem vagyunk olyan jóban mint régen. Viszont szeretném ha ez változna.
- Igérem tenni fogok érte - válaszolta gyengéden . Őszintén hiányzott már a társasága.

Titokban tartva |✔|( Luke Hemmings ff. ) Where stories live. Discover now