Bársonyrózsa | ✓

02

[02] Idegen megmentő
▄▄▄▄▄▄

● Reece ● 

Letöröltem az asztalt és visszasétáltam a pulthoz, ahol Nana már a nap utolsó kávéját töltötte a pohárkába. Felmosolygott rám, majd a kávézó eldugott sarkában ücsörgő lány elé helyezte a forró italt és megkönnyebbülve sasszézott vissza hozzám.

- El sem hiszem, hogy vége a műszakomnak! – Sipította mosolyogva, miközben levetette magáról a piros kötényt, és elindult az öltözők felé. – Sok sikert az estéhez! – csilingelte, majd eltűnt a szobában.

A péntek estéim így teltek. Az astrid neonzöld lámpája alatt roskadozó kis kávézóban, megkeresve azt a kevéske pénz, amivel valahogyan hozzá tudtam járulni ahhoz, hogy a családunkat eltarthassuk.

Hirtelen bukkant fel mögöttem valaki. Nelson volt az, felnevetett a reakciómon majd egy gyors csókot hagyva Nana ajkain belépett a pult mögé.

- Nos srácok, sok sikert! Este hívlak! – Egy csókot dobott a srácnak, aki viszonozta a gesztust és már el is tűnt az öltözőbe, míg én hatalmasakt pislogva néztem Nanát, erősen riszálta a csípőjét. Felhúzta a fejére a kapucniját, majd el is tűnt az esti fénycsóvákkal kivilágított utcákon. Leheveredtem az egyik székre és előkapva a telefonomat lecsekkoltam az üzeneteimet és azonnal feltűnt, hogy Tiana hagyott nekem egyet.

Hirtelen kitárult az ajtó, felnéztem. Azonnal egy mosoly szökött az arcomra, mert megláttam húgomat és Talont az ajtóban. Tiana integetve sietett a pulthoz, elraktam a telefonomat és mosolyogva dőltem a pultnak. Talon megforgatta a szemeit és zsebrerakott kézzel nézett körbe, neki is megtorpant a tekintete a sarokban ücsörgő lányon.

Nelson kilépett a szobából és kíváncsian meredt a húgomra, majd bólintva köszöntette Talont.

- Grayson nem volt otthon és gondoltam meglátogatlak, Talonnal meg most futottam össze – megvonta a vállait és máris az itallapra ragadt a tekintete. Felkönyökölt ő is és az ajkait rágcsálva kezdte piszkálgatni a haját.

- Miért nem hívtál?

- Írtam egy SMS-t – zsörtölődve megtámaszkodott és sötét szemeivel mélyen az enyémekbe mélyedt. – Az már nem az én bajom, hogy lusta vagy megnézni.

A csengő újból csilingelni kezdett. Tiana tovább oldalgott, és leheveredett az egyik üres asztalhoz, Talon kék szemeivel majd felnyársalt. Egy fáradt sóhajt megejtve átadtam a terepet Nelsonnak és barátomhoz sietve követve példáját én is a zsebeimbe tűrtem az ujjaimat.

- Ugye tudod, hogy holnap buli? – Csúfondáros hangon ejtette ki a szavakat.

Elnevettem magamat és megfordultam. Pontosan tudtam, hogy miért húzta fel magát a buli hallatán.

- Mi van talán meggondoltad magadat? – cukkolva löktem meg a kezét, de ő csak gúnyosan felhorkantott.

- Persze, ha nem tudná már az egész iskola úgy, hogy holnap este nálam buli, szívesen lemondanám – cinikusan felnézett a lámpákra. Az astrid egy egészen különleges hangulatot hordozott. A régi ipari stílus meglátszott a málló betonfalakon, és a tökéletes réz csöveken, melyeken magányosan lógtak a villanykörték. Az ablakok szépen íveltek, és szívták magukba kinti fényeket. Szörnyen hangulatos volt a sötét, ébenfekete bútorzattal és a néhol feltűnő rozsdabarna kiegészítőkkel. – Nem az én ötletem volt, szóval kérlek azért híreszteld majd, hogy jöhet néhány srác elpakolni, meg szétcuccolni.

- Jó lesz, haver. – Paskoltam meg a vállát, mire Talon arcán egy jól ismert sajnálkozó vigyor ült ki.

- Persze én is így gondolom.