Bársonyrózsa | ✓

20

[20] Második búcsú

▄▄▄▄▄

● Reece ●

Kétségbeesetten túrtam a hajamba, a gondolatok orkánként kavarogtak a fejemben. Nem bírtam megnyugtatni egyre csak erősebben dörömbölő szívemet, de a telefon még mindig csak kicsengett. Mikor meghallottam a hangját.

- Öcskös? – Mély baritonja valamelyest segített rendezni a lélegzetvételeimet. Könnyes szemekkel meredtem a plafonra. Nem bírtam már tovább. – Mi a baj?

- Tudtad? – súgtam halkan ujjaimmal erősen dörzsölve a homlokomat. Kellett valami, ami kiszakít ebből, kellett valami, ami megtölti a bennem tátongó sötétséget.

- Miről beszélsz?

- Tudtad, hogy anya meg fog halni?

- Micsoda? – Elhalt a hangja. Egy percig csupán a lélegzetvételeit hallgattam, míg én bárgyún figyeltem a fodrozódó függönyöket. Kint szurkos volt a sötétség. – Honnan veszed ezt?

- Voltam nála, az egyik nővér mondta, Grayson.

- Tudtuk jól, hogy ez lesz...

- Haza kell jönnöd! – Halkan nyögtem a telefonba, míg öklömön tehetetlenül tétlenkedtek azok az átkozott sebek. – Nem bírom tovább...

- Tiana?

- Kirúgták.

Aznap korán reggel felhívtak. Tianat bántalmazták és a lány nem bírt magával. Kémián egy üveggel vágta fejbe a srácot, akit agyrázkódással vittek kórházba. A lányt kirúgták az iskolából. Hiába mondtam el mindent, hiába kiabáltam az igazgatóval, hiába mondtam el, hogy Tianat bántalmazták, ő nem hitt nekem.

Csakis egy bűnbakot kerestek és amint megtalálták ezt a lányban, páros lábbal rúgták ki az iskolából.

- Szent egek! Mi a faszt csinálsz Reece? – Beleordított a készülékbe, az ujjaim reszketni kezdtek. A pohárból már majdnem kifolyt a víz. Már majdnem vége.

- Felhívtak suliközben. El kellett lógnom az órákat! – Remegve fújtam ki a levegőt. Mögöttem kattogott az óra, dühösen pillantottam rá. Az őrületbe kergetett! – Egész nap kurva iskolát kerestem, ahova végre nyugodtan járhat! De hát nem érted? Egy kibaszott magániskola ára a fellegekben van! A Southgate egy jó magániskola volt, megfizethető áron, de kirúgták! Pont a kibaszott gimnázium előtt!

- Suliba kell járnia Reece!

- Beszéltem egy igazgatóval. Fekete. Normálisnak tűnik. Holnap beszélek vele személyesen. A hétre kiírattam magamat.

- Nem! Iskolába kell járnod, le kell érettségizned, itt a szezon, ösztöndíjat kell szerezned! Egyetemre kell járnod...

- És mégis hogyan valósíthatnám meg az álmaimat? – Tehetetlenül szűrtem ki a szavakat a fogaim között. Kellett valami. – Nem mehetek sehova, mert itt van Tiana! Te kibaszottul elhúztál valamerre, az anyám meg fog halni. Egyedül vagyok Grayson!

- Találnod kell egy iskolát, neked is be kell fejezned a tanulmányaidat! Velem ne törődj, öcskös... - recsegett a hangja a vonalon keresztül. – Én eltartalak titeket, te foglalkozz magaddal és a húgoddal. Most mennem kell!

Válaszolni sem tudtam.

Nem bírtam tovább. Csak néztem a kint tündöklő sötétséget. Nem ismertem magamra. A csillagok eltűntek előlem, már nem mutatták meg számomra, hogy merre kell mennem, hogy kijussak innen. Az iszap mélyén voltam, rettegtem.