Bársonyrózsa | ✓

16

[16]  Viszonzatlan pillantások

▄▄▄▄

● Reece ●

Az edzés nem a szokásos mederben folyt, mindenki érezte, hogy a hangulat megváltozott. Ugyan, amint a markomban fogtam a labdát az agyam kikapcsolt és csak a játéknak éltem, mégsem bírtam megfeledkezni arról, hogy Taylor valamilyen szinten a barátom volt. Ennyire nem ismertem volna a saját barátaimat?

Megtöröltem a homlokomat és magamba szívva a levegőt egy hatalmasat lendítve dobtam el a labdát, Talon egyszerűen kapta el. A játék elgyengített, csupán akkor eszméltem fel, mikor a karom már sajgott a dobásoktól és Lane edző a helyemre állította Richardot.

Fáradtan túrtam a hajamba és leheveredve a kispadra azonnal az üvegért kaptam. Szemeimmel a játékot figyeltem. Imádtam minden egyes pillanatát, de a gondolatok nem hagytak szabadulni. Láttam magam előtt Coco arcát, láttam azokat az átkozott könnyeket és ezek után ő akarta bebeszélni nekem azt, hogy jól érezte magát?

Az edzésnek hamar vége lett.

Otthon pedig újból csak annyi fogadott, hogy Tiana a szobájában magolta az anyagot, addig bátyám megint felszívódott.

Ledobtam a földre a táskámat és megindultam húgom szobája felé. Mint mindig, a lány most is egy hatalmas pólót húzott magára, míg lábait egy kockás pizsama alsó fedte. Óvatosan pillantott fel rám, majd egy apró mosolyra húzva az ajkait felállva az ágyról azonnal megindult felém.

- Csináltam ebédet. Molly anyja mutatott néhány könnyebb receptet. – A konyhába sietett. – Kérdezgetett felőletek, hallott Grayson balesetéről és felajánlotta, hogy szívesen segítene nekünk! – Egy pillanatra vezette rám a szemeit, majd öntött egy pohár narancslevet és letelepedett mellém. – Mit gondolsz?

- Mégis miben tudna segíteni? – Felszúrtam egy csirkedarabot a villámra. Tiana azonnal lehajtotta a fejét és hagyta, hogy a göndör fürtök a szemei elé zúduljanak. Az ajkaiba harapva emelet rám újból éjsötét szemeit és megvonta a vállát.

- Nem tudom. De kell a segítség, Reece!

- Tiana...

- Anya nem fog kijönni a rehabról egy ideig, évekig bent fogják tartani, Reece. Te elmész...

- Nem megyek sehova, Tiana! – Szúrtam közbe. A lány egy pillanatra megfagyott a mozdulataiban és arcát felém fordítva vonta össze a szemöldökeit.

- New Yorkba akartál menni. – Suttogta halkan, a poharat az asztalra helyezve felállt a helyéről. – Ez az álmod.

- Ti meg a családom vagytok, nem hagyhatlak itt.

A lány szemei azonnal könnybe lábadtak és hevesen megrázta a fejét, közelebb lépve megragadta a tenyeremet. Ajka egy pillanatra rezdült csak meg.

- De...

- Itt kell maradnom, Tiana. Így lesz a legjobb.

▄▄▄

Felnéztem a mennyezetre, majd visszavezettem a szemeimet a tanárnőre, aki egy elegáns kosztümben állt meg a tábla előtt és hosszú ujjaival óvatosan ragadta meg a krétát, csakhogy egy pillanatra se érhessék el a porszemcsék a ruháját.

Amint kicsöngettek mindent belesöpörve a táskámba kitörtem a folyosóra és egyetlen egy lányt kerestem a szemeimmel, pontosan tudtam, hogy most végzett fizikával. Meghúzva a táskám pántját áttörve a tömegen azonnal kiszúrtam. Jan lassan ment mellette, míg valamiről elmélyülten magyarázott, de amint megpillantottak a jegeskék szemei, arca egy grimaszba futott. Coco pedig abban a percben emelte rám csillámló szemeit.