[23] Gyász
▄▄▄▄▄▄● Reece ●
Coco a kezeimet szorongatta, miközben hallgattuk a rendőr szavait. Weston Cooper kék szemei belém mélyedtek, míg az aktákat feltárva leheveredett elénk, az irodájában csupán az óra monoton kattogását lehetett hallani.
- Mr. Snyder, akkor a kisasszony a maga jóváírásával tartózkodik bent, ugye? – Jackson Field egy gőzölgő kávéval sietett be az irodába, leheveredett az egyik székre, a kávét az asztalra helyezte. A dohos levegőbe pedig lassan elmerült a kávé forró aromája. Coco újból megszorította az ujjaimat. – Maguk igen sok ügyben szerepelnek az utóbbi időben, rájöttek? A nyakunkon a karácsony... részvétem Mr. Snyder.
- Mi történt pontosan? – Hatalmasat nyelve pillantottam a férfira, aki a dossziék között matatott, majd feltárva maga elé helyezte.
- Hagyott önnek valamit. Különös, mintha tudta volna mi fog vele történni. Írt egy levelet és egy végrendeletet. Mindent önre hagyott, azt a csekély vagyont, amit a magáénak tudott. A nyomozás érdekében végig olvastuk az önnek szánt levelet, egyértelműen búcsúzott. – Az egyik zacskót feltárva pontosan elém helyezte a viseletes papírdarabot. – A motel kameráin látni lehet három csuklyás alakot, aztán egy dördülés. A három férfi már nem tűnt fel újból, valószínűleg az ablakon keresztül távoztak, a holttestet reggel találták meg a szobájában. A mexikói rendőrség már elkezdte a nyomozást, de nem sok jóval sejtetnek. Senki sem látott semmit, egyedül a kamerafelvétel maradt meg, annyit tudunk, hogy a tettes három középmagas férfi. Sejtheti, hogy nem éppen sok nyom maradt hátra, mindenesetre mindent megpróbálnak. A testet Rio Bravo-ból szállítják át ide, a költségeket pedig majd egyeztetik Jacksonnal. – Az ujjaim reszketve fonódtak a levélre. – Mr. Snyder, tud valamit arról a számláról, amit levélben említ? Rengeteg pénz van rajta, viszont nem a bátyja nevén van, mégis magának van címezve. Valamit mesélt önnek erről az egészről?
Némán ráztam meg a fejemet. Ott bukdácsolt az elmémben a véres fegyver képe, pontosan tudtam, hogy Grayson mindent eltervezett. Tudta, hogy meg kell halnia, de nem léphetett át úgy a túlvilágra, hogy ne gondoskodott volna rólunk.
- Mr. Snyder, bármi információ tudatában is van, kérem árulja el, elősegítheti a nyomozást! Hát nem akarja megtudni mibe ásta magát a bátyja? – Jackson Field szemei szikráztak.
Laposan pislogva néztem fel rájuk.
- Nem.
Weston sóhajtva dőlt hátra. – Utoljára kérdezem, van amiről be akar nekem számolni? Mit tud a bátyjáról? A törvény nevében kérdezem, minden, amit eltitkol előlünk bűntettnek számít, Mr. Snyder.
- Semmit sem tudok róla.
Weston bólintott, a mappát elrakta a fiókjába, majd a szemei lassan levándoroltak rólam és Cocora simultak.
- Azt hiszem végre valahára megoldódott az ügy, ami a nővéréhez köti. – Hátradőlt és köztünk kapkodta a szemeit. – Milyen játékot űzhet velünk?
- Miről beszél? – a lány hangja megrezdült. Oldalra kaptam a fejemet.
- A szüleit már behívták, de nem árulok el túl sokat, ha annyit elmondok, megtaláltuk a nővére gyilkosát.
Coco lemerevedett, pont ekkor érkeztek meg a szülők. A lány reszketve akart marasztalni.
A zsebembe tűrtem a levelet, míg magamra rángatva a kabátomat megindultam kifelé, egy gombóc szorította össze a torkomat, nem bírtam várni. A lámpafények alatt húztam elő a levelet és leheveredve az egyik fagyos lépcsőfokra megismertem Grayson csúnya kézírását.
![](https://img.wattpad.com/cover/154914857-288-k61357.jpg)
YOU ARE READING
Bársonyrózsa | ✓
Teen FictionA fiú, aki belefulladt az érzelmeibe és már nem látta hol ér véget, a véget nem érő gyötrődés. Éveken át élt abban a tudatban, hogy valakinek ő volt a valaki. Hogy valaki számára fontos volt. Egy nap viszont megérezte, hogy már éveken keresztül egy...