Bársonyrózsa | ✓

15

[15] Földre zúduló könnyek
▄▄▄▄▄▄

● Coco ●

Csendben ültem. Ismertem a két nyomozót, már láttam őket pont azon a napon, amikor Reece bátyját elütötték. Úgy tűnt, mintha szándékosan őket ültették volna elénk abban a pillanatban, mikor a megoldatlan ügy kihallgatottjainak nevei közt ott szerepelt a Snyder vezetéknév.

Egy bő Seattle Mariners póló volt rajtam, míg szemeimmel az előttem ülő férfit néztem. Arca fáradt volt, gondolom nem számított arra, hogy péntek éjszaka szólítani fogja a kötelesség. Erről tanúskodtak a szemei alatt ékeskedő fekete karikák. Álmos tekintettel meredt az elé szórt papírokra, majd belém vájta égetően jeges tekintetét. Végig járta arcom minden egyes szegletét, éreztem, ahogy elidőzött egy kicsit az ajkaim szegletében megbújó sebesülésemen. Sóhajtva vetett egy utolsó pillantást rám, majd ujjaival a magnó felé nyúlva azonnal megnyomott egy gombot. A feszélyező csöndet ezúttal egy sercegés szaggatta fel.

- Nos, Weston Cooper vagyok. – Nyitotta fel a füzetét. – A kihallgatottak szerint, a mai nap nemi erőszak áldozatává vált.

Azonnal belecsapott a lecsóba.

Lehunytam a szemeimet, amint kimondta a nemi erőszak szót ott lebegett a szemeim előtt Taylor Wade bűnös keze.

Ajkaival a bőrömet kóstolgatta. Furcsa érzésem volt, mintha egy pillanatra megszédültem volna, de nem foglalkoztam vele. Csupán egy pohár sört fogyasztottam el és nem értettem, hogy miért állok ingó lábakon és miért engedem, hogy a bizsergés végig vágtázzon a testemen, mikor Taylor a nyakamról az ajkaimra bukott.

Régen csókolóztam fiúval, régen éreztem ezt a vad, de egyben szenvedélyes érzést. És ugyan nem pont Taylor Wade-del akartam átélni ezt újból, mégsem éreztem azt, hogy panaszkodhatnék. Taylor irtó helyes fiú volt, de mégsem az, aki lecsalhatott volna rólam bármit is. De nem akartam megszakítani ezt a csókot, viszont ujjai hirtelen egy kissé erőteljesebben markoltak a csípőmbe.

- Elég! – Nyöszörögtem halkan, mikor egy pillanat alatt eltűnt mellőlem a fiú forró tenyere.

Reece.

Ott állt azzal a zaklatott tekintettel, miközben ajkaival vészes szavakat suttogva lökte a bágyadt fiút a falnak. Pont őt akartam elfelejteni, de ő mégis megjelent, mint valami titokzatos megmentő.

Harag gyúlt bennem, nem értettem miért hazudtoltam meg a saját szavaimat, ami egyértelműen meglepte Taylort is. Reece olyan gyorsan távozott, hogy fel sem bírtam fogni haragos tekintetének a jelenlétét. Szívem zakatolt, nem akartam elhinni. Mintha ez a röpke másodperc megsem történt volna. Homályos tekintettel lestem az üres folyosóra, senki sem volt ennek a szegletének a házban. Taylor közelebb lépett hozzám és ujjait lassan végigjártatta a kulcscsontomon. Reszketeg lélegzetvétel szakadt ki belőlem és Taylor vad szenvedélytől burjánzó íriszeibe pillantottam. ott volt bennük a felszakadozó vágy, bugyogott a kék íriszekben. Ajkai hívogatóan duzzadtak fel, majd egy tincset eltűrve a szemeim elől ajkait lassan az enyémekre illesztette. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, ugyan, magam sem értettem a tetteimet, nem értettem mit kerestem itt, de hirtelen annyira kusza lett minden.

Meg akartam rázni a fejemet, de Taylor szavai belém mélyedtek. Nem akartam gondolkodni, és úgy éreztem ezekben a kétes pillanatokban, hogy nem is bírtam gondolkodni.

- Gyönyörű vagy, Coco! Egyszerűen gyönyörű.

- Ms. Hurley? – Weston mély hangja szakított ki a gondolataimból. Az én hibám volt. Én engedtem meg neki, hogy így bánjon velem. – Elnézést, nem akartam az érzelmeibe gázolni. – Hangjában őszinte megbánás csendült, mire megráztam a fejemet. – Mondja meg kérem, mit tettek magával?