Bársonyrózsa | ✓

05

[05] Vigaszt nyújtó üzenet
▄▄▄▄▄▄

● Coco ● 

Arcomba kotorta a hajamat a szél. A mélabús táj pontosan azt a hangulatot tükrözte, ami mélyen a testemben sopánkodott. A szürke gomolygó fellegeket, a faágak csupasz meztelenségét és messze táncoló fenyvesek sistergését. Olyan ismerős volt! Mintha láttam már volna azt az arcot, minden vonás olyan ismerősnek tűnt.

Lehajtott fejjel siettem fel a lelátóra, ahol Jan mosolyogva figyelte az éppen edző társaságot, de amint meglátott az a mosoly leolvadt az ajkairól.

- Minden rendben?

Az ujjaimat birizgálva húztam mosolyra az ajkaimat, de ezek után már nem bírtam koncentrálni gondolataim közt az az arc sóvárgott. Tudnom kellett kicsoda ő.

  ▄▄▄  

Janine a házunknál dobott ki, mosolyogva intettem neki, mire ő is megeresztett egyet, de ahogy ő is én is tudtam, hogy egyáltalán nincs rendben semmi. Amint beléptem a házba megcsapott az otthon andalító illata, lerúgtam magamról a cipőmet és mosolyogva kukkantottam be a konyhába, de anyu helyett egy cetli fogadott a hűtőszekrényen.

„Elmentem, kaja a hűtőben. Szeretlek!"

Értetlenül összevontam a szemöldökömet, anya sosem járt el sehova.

Sóhajtva siettem a hűtőhöz, kinyitottam és azonnal a szemeim elé került a barnás csirkehús. A mikróba dugtam és unottan csattogtatva a rágómat feltettem egy kannát tele vízzel. Volt valamire szükségem, ami valahogy eltereli a figyelmemet arról az arcról.

Amint forrni kezdett a víz, a kanna sípolva adta tudtomra, hogy a teát lefőzhetem, sietve tártam fel a szekrényt és valami gyümölcsös tea után kutattam, de a szekrényben egyetlen egy filtert sem találtam. Mérgesen túrtam a hajamba és gyorsan a mikróhoz szaladva kivettem a csirkét és kikapcsolva megelégedtem egy instant kávés zsacsival.

A ház kongott az ürességtől, egyszerűen körbeölelt a nyugtalanító csend. Sehol sem volt egyetlen egy kacagó szó vagy egy felhevült szócsata. Sivárság.

És az arc még mindig előttem derengett, mint egy el nem múló rémálom.

Viszont nem maradhattam sokáig a gondolataimmal, mert apa alig pár óra elteltével, miközben én a biológia házim felett ültem, megérkezett. Hatalmas robajjal tárta fel szobám ajtaját és egy elragadó mosollyal nyomott egy puszit az arcomra.

- Mi újság? – Miközben kisietett az ajtómon még visszaordította ezt a kérdést. Megforgatva a szemeimet léptem ki az ajtómból és lenézve a lépcsőn lefelé siető szülőmre megvontama vállamat, ugyan ő ezt nem láthatta. – Coco kérdeztem valami!

- Minden rendben, apa. Semmi extra, ma lementünk Jannel és megnéztük a baseballos fiúk edzését, az új barátja a csapatban játszik. – Óvatosan elemeltem egy szőlőszemet a tányérról és a mosogatóhoz sietve leöblítettem majd a számba dobva apa szőkés tincseit figyeltem. Megigazította a szemüvegét és barna szemeivel fogva tartott egy pillanatig.

- Jó fiú?

- Nem ismerem annyira.

Apa bólintott, majd a csirke köré ülve ő is falatozni kezdett.

- Tudod aggódom egy kicsit – hirtelen szólalt meg. Tekintetét felemelte és megfeszítve a vállait lenézett a tányérjára. – Janine folyamatosan pasizik, de te még egy fiút sem mutattál be nekünk. Biztos minden rendben van, Coco?