Bársonyrózsa | ✓

06

[06] Taníts meg játszani
▄▄▄▄▄▄

● Reece ● 

Értetlenül néztem a lány üzenetét, míg Talon a teraszunkon ülve szívott bele a cigijébe. Tiana a szobájában tanulta a fizikát míg mi a matekkal akartunk megküzdeni, de ez az egyetlen egy üzenet kiszakított abból a hangulatból.

- Mit írt? – Pillantott felém a fiú, majd a levegőbe fújta a füstöt, elszállt. A szél azonnal belekapaszkodott és a szürke fellegekkel keverte el azt.

- Ismerős volt neki, aztán elköszönt – sóhajtva zártam le a képernyőt. – Mi baja lehet?

- Nem kérdezted meg?

- Azt mondta, hogy semmi – megropogtattam az ujjaimat és tehetetlenül figyeltem a füstölő fiút. – Ugye tudod, hogy az a szar tönkre teheti a baseballos karrieredet?

Elmélázva meredt a cigaretta csikkre és lazán vállat vonva újból letüdőzte a füstöt, megráztam a fejemet, míg Talon hátradőlt a műanyag székben, míg lábait a ház előtti erkélynek a korlátjára támasztotta.

- Akkor igazán nagy lehet a baj. Kérdezd meg hol van!

Előkotortam a telefonomat és megnyitva a beszélgetést bepötyögtem a rövid kérdést, Coco mintha csak egy üzenetre várt volna azonnal aktívat jelzett és már meg is látta azt a néhány szót.

hol vagy?

egy játszótéren

nem messze otthontól

miért?

- Azt írta egy játszótéren.

Talon elnyomta a csikket és azonnal feltápászkodott a székről, megigazította a fehér pólóját és a rajta feszülő kabátot, majd felém pillantott. Ujjaival a zsebeibe túrt és kiemelve a kulcsot meg is pörgette az ujjai körül.

Sóhajtva siettem be a házba, húgom még mindig a szobájában ücsörögött, szemeit összehúzva az adott házi felett, mikor az ajtó kinyílt kíváncsian pillantott fel a szemeimbe.

- Egy kicsit elmegyek. Grayson valószínűleg nemsokára hazaér a munkájából. – Tiana mosolyogva bólintott. – Minden rendben lesz?

- Persze, menj csak!

Elnyomtam magamban a rossz érzéseket és bezárva magam mögött az ajtót, majd a bejárati ajtót is kulcsra zárva siettem ki az Audihoz, ami valahogy sehogy sem illett ebbe a környezetbe, néhány öregember kíváncsian pillantgatott a dörmögő autó felé.

Bepattantam az autóba és megnyitva a beszélgetést gondolkodás nélkül pötyögtem be a következő sorokat, a lány készségesen válaszolt és én és Talon meg is indultunk a játszótér felé.

Ki gondolta volna azt, hogy pont azok után, hogy jártam a legjobb barátnőjével ő még szóba áll velem? Hirtelen már nem is értettem az életemet. Az edzések hiányát már éreztem a zsigereimben, de minden összekuszálódott. Ha akartam sem tudtam volna egyedül kiigazodni ezen az egészen, belegabalyodtam. Mintha az élet egy hatalmas pók lett volna, aki szándékosan úgy szőtte a hálóját, hogy minden végtagomat megkaparinthassa és végül ott feküdtem kiterülve. Már nem volt erőm küzdeni, csak sodródtam az árral.

Alig tíz perc múlva már parkolt is az Audi és szemeimmel a hinták rengetegében megpillantottam Cocot, aki csendben rugdosta maga alatt a kavicsokat, miközben fejét lehajtva fókuszált az apró homokszemcsékre.