Bársonyrózsa | ✓

03

[03] Elkezdődött
▄▄▄▄▄▄

● Coco ● 

Dübörgött az ereimben a zene. Lehunytam a szemeimet és hagytam, hogy a mennydörgő basszus beleivódjon a bőrömbe, Jan felsikított mikor kedvenc dalát nyomta be a dj. Arcomra egy bugyuta vigyor kenődött, miközben azért imádkoztam, hogy valamilyen gondatlan, részeg fiatal nehogy megtapossa meztelen talpamat.

Jan megtiltotta, hogy bármilyen cipőt felvegyek, szerinte a tökéletes Moana jelmez csak akkor teljes, ha a talpaimat nem fedi semmiféle lábbeli. Őrültség volt, de beleegyeztem. Még a küszöbön hagytam a cipőmet, amiben elsétáltam idáig.

A hűvös csempe valahogyan megnyugtatott, hisz valahogyan sikerült lehűtenem forrongó testemet. Hirtelen egy tapogató marok simult arra az aprócska bőrfelületre a hasamnál, amit nem fedett anyag. Arcomról leolvadt a mosoly. A szorítás egyre csak erősödött a derekam körül, szívem hirtelen lódult meg. A nyakamba temette az arcát és valami izgatónak szánt szavakat súgott a fülembe. Megmerevedtem, el akartam magamtól lökni, de talán ezt valami másnak értelmezte, mert kíváncsi ujjai elindultak a hasamtól lefelé. Bűnösek voltak ezek az ujjak.

Mérhetetlen düh lett úrrá a testemen és mielőtt még meggondolhattam volna magam, megfordultam a karjaiban és egy hatalmas pofon csattant a tapizó arcán. Nem ismertem a srácot, de megelőzve a bajt ijedten slisszoltam el a táncoló testek ernyedt tömegétől és levegőért kapkodva siettem ki az udvarra.

A hűs, már-már csípős levegő azonnal megtámadott, követte az előző srác érintéseit, de ez nem volt visszataszító. Próbáltam rendezni a lélegzetvételeimet, összehúztam magam körül a karjaimat. Körbe néztem. A hűs medence körül senki sem téblábolt, ugyan néhányan a ping-pong asztal körül tolongtak a hatalmas kert nagy része üres volt.

Lábujjaim belekaptak a zöldfűszálakba, míg valamilyen esti szél kerekedett a kertben és a csupasz faágakat táncoltatva eljutott hozzám is. Megborzongtam.

A medence mellett egy kifeküdt csillag hevert a földön. Azonnal felismertem a fiút. A bulin különböző vicceket fűztek a jelmezéhez, amit persze Reece büszkén viselt magán és egy-egy kába dülöngélése után vadul ordította el magát, hogy ő most egy hullócsillag. Persze a részeg tömeg jót kacagott a poénon.

Sóhajtva leheveredtem mellé és megbökdöstem a vállát. A fiú tovább szuszogott, valaki a sörpongosok közül felém füttyentett, de rájuk se hederítve próbáltam valahogy felébreszteni a kába fiút. Nem sok sikerrel.

Legszívesebben itt hagytam volna a hűs fűszálak ölelésében, de én is éreztem, hogy ez a csípős levegő, ilyen csupaszon még a vesztemre válhat és nem akartam azt, hogy Reece miattam tüdőgyulladást kapjon. Talán az alkohol fűti a testét?

Végül köhögve felnyíltak a szemei. Valahogyan sosem vettem észre, hogy ilyen hosszú pillák keretezték volna a szemeit. Azonnal eszembe jutott barátnőm, aki valahol a táncolók között élvezte a tapogató érintéseket. A macskanő szerkója hatalmas sikert aratott a fiúk körében, csupán egyetlen egyet kivéve, pontosan azt aki most teljesen kábán terült el a földön és prüszkölve dörzsölgette a szemeit.

Felnézett rám. Ezt az értetlen szemeket sajnos már túl sokszor láttam. Reece felkönyökölt, majd a tenyerein megtámaszkodva felült. Arca grimaszba torzult a gyors mozdulatok hatására, de egy kis idő elteltével kisimultak a vonásai és újból megajándékozott azokkal az értetlen szemekkel.

- Coco – segítettem ki a fiút. Nagyokat pislogott.

- Nincs kokóm.

Hitetlenül felnevettem és az eddigi feszes tartásom ellazult. Reece tényleg jó részeg lehetett.