A vérszomjas őrző

Az első ügy

Már több éve dolgozok a rendőrségi nyomozó irodában, de még egy ügyet sem kaptam az apámnak hála. De most, hogy egy hete nem látta senki én kaptam ezt az ügyet. Testeket találtak egy elhagyatott épületben. Repesett az örömtől Josephine Carter. Vagy ahogy becézni szokták Zefi

Már régóta dolgozott terepen gyakornokként, így pontosan tudta miket kell keresnie a gyilkosság helyszínén.

Tíz hulla hevert szanaszét a földön. Egyet megcsonkítottak, négyet lefejeztek, hármat kibeleztek, egyet meg egyszerűen leszúrtak. A falon több helyen olyan horpadások voltak, mintha valami visszapattant volna.

- Emberek, pakoljatok össze és vigyétek a hullákat és a bizonyítékokat a laborba! - mondta Zefi.

A kapitányságon

Az azonosítás megtörtént tíz rendőrnek a hulláját találták az épületben.

- Zefi, ha akarod átáshatom másnak az ügyet - mondta a rendőr kapitány.

- Nem kell, megcsinálom - mondta Zefi.

- De az apád is a hullák között van, hagy adjam át másnak az ügyet - kérlelte a rendőr kapitány.

- Tudom és ezért akarom én megoldani, ezt az ügyet. Megbosszulom apám halálát - ordította Zefi.

- Ne hagyd, hogy az érzelmeid irányítsanak! - mondta a kapitány - Távozhatsz.

A laborban

- Mondjátok, hogy van jó híretek - jelent meg Zefi a boncolóteremben.

- Kevés dolgot tudunk biztosan, asszonyom - mondta egy doktor.

- Miket tudnak biztosan? - kérdezte Zefi.

- A gyilkos jobb kezes, a kése nagyon éles és az áldozatait gyorsan megöli - mondta egy másik doktor.

- Áldozatok közötti kapcsolat?

- Semmi. A többségük nem is látták egymást.

- Kell lennie valami kapcsolatnak az áldozatok között. Nem lehet, hogy véletlenszerűen válogatja az áldozatait. Bármi hasonlóság?

- Semmi hasonlót nem találtunk a személyes holmik között.

- Valami? Tetoválás? Piercing? Ékszer?

- Most, hogy mondja - sietett oda az orvos az egyik holttesthez - néhányon tetoválást találtunk.

- És?

- A tetoválások ugyanúgy néznek ki. Mindegyik egy kígyósárkányt ábrázol.

- A japán banda, de mi van a többiekkel?

- Azt még nem tudjuk.

- Ha bármit találnak, azt azonnal tudassák velem, megértették?

- Igenis, asszonyom!

Azzal Josephine elment a laborból, a tudósok pedig folytatták a munkát.

Az éjszaka közepén a város egyik toronyház tetején egy köpenyes alak figyelte, ahogy a kocsik hajtanak el a ház előtt, majd hirtelen leugrott. Elhajította a kését, ami bele állt egy egy ház falába és megkapaszkodott a kés láncába, majd beugrott egy ablakon. A házban egy vörös estélyi ruhát viselő szőke nő éppen egy pohár bort ivott, amikor beugrott a köpenyes alak.

- Evi Fire? - szólalt meg a köpenyes alak csuklyával a fején.

- Ki kérdezi? - szólalt meg ijedten a nő.

- Igen vagy nem? - nézett dühösen a szemébe.

- Igen - mondta ijedten nő.

A férfi elvigyorgott, majd átszúrta a késével a szívét.

- Ezzel még eggyel kevesebb - mondta és letépte a keresztet a halott nő nyakáról. Majd ahogy bejött, úgy ment ki az ablakon és eltűnt a sötétségben.