A vérszomjas őrző

Üldöz a múlt

Connornak egy sima tetőtéri lakása volt, amiben kényelmesen elfértek. Zefi házában nem fértek volna el és egy gyerekkel nem is mehetett volna oda, hiszen mit gondolnának róla. A lakás két szobás volt és egyet megkapott Hella, Zefinek pedig meg kellett elégednie azzal, hogy Connorral alszik.

Másnap Zefi elment a kapitányságra, Connor pedig elvitte Hellát szórakozni.

- Hol volt Josephine? Több mint egy hete eltűnt - ordította a kapitány.

- Elraboltak - akadt ki Zefi - tudja milyen nehéz volt kijutnom?!

- Hol volt? - kérdezte a kapitány.

- Nem tudom - mondta Zefi - egy alagúton keresztül jutottam ki.

- És megtalálta az eltűnt bűnözőket?

- Igen.

- És hol vannak? - kérdezte a kapitány és már nyújt is a telefonjához, hogy hívja az embereit.

- Felesleges - mondta Zefi - már halottak.

- Mi történt? - képedt el a kapitány.

- A csuklyás sorozatgyilkos is ott volt és egymást is ölték - rántotta meg a vállát Zefi.

- Akkor most hogyan tovább - ráncolta a homlokát a kapitány.

- Azt magának kell eldöntenie - mondta Zefi és lelépett.

Este Zefi Connor házában volt és boldogan hallgatta az újdonsült kislánya, Hella élmény beszámolóját, hogy milyen volt a mai napja.

- Anya, képzeld apával a vidámparkban is voltunk és nyertem egy aranyhalat, de az árus nem akarta oda adni és, azt mondta, hogy csaltam, de apa elintézte - mondta büszkén Hella.

- Mit csinált a drágalátos apukád? - kérdezte Zefi és sandán Connorra nézett.

- Az árust a gallérénál fogva felemelte és megfenyegette, hogy ha nem kapom meg az aranyhalat, akkor agyonveri - mondta Hella.

Zefi dühösen Connorra nézett, mire az említett csak megvonta a vállát. Zefi már majdnem elkezdte lehordani a fejét, hogy rossz példát mutat a gyereknek, amikor kopogtak.

- Vártál valakit? - kérdezte Zefi.

- Tudtommal nem - mondta Connor és elment megnézni, hogy ki lehet az.

Ahogy kinyitotta az ajtót, meglátott egy férfit és egy nőt.

- Segíthetek valamiben? - kérdezte Connor.

- Helláért jöttünk. Mi vagyunk a vérszerinti szülei - mondta a férfi és félre lökte a meglepett Connort, majd bementek.

Zefi nem értette, hogy kik lehetnek, de mivel Hella elbújt a háta mögé, tudta, hogy nem a legjobb emberek.

- Hella, gyere ide, kérlek - mondta nyálasan a nő, mire Hella még jobban Zefi mögé húzódott.

- Kik maguk? - kérdezte Zefi és magához szorította Hellát.

- A valódi szülei és kérjük vissza a lányunkat - mondta a férfi és Zefi fölé hatalmasodott, hogy nyomást gyakoroljon rá.

- Azt, majd Hella eldönti - jelent meg Connor a semmiből - Hella velük akarsz menni?

- Nem - mondta Hella és nem engedte el Zefit.

- Hallották - mondta Connor - szóval kifelé!

- De ő a mi gyerekünk! Hella azonnal gyere ide! - parancsolta a nő, mire Hella beszaladt a szobájába.

- Itt én parancsolok - mondta Connor és megfogta mindkettőt, majd kidobta az ajtón őket.

- Ezt nagyon megfogják bánni - mondta a férfi - nem tudják, hogy kivel kezdtek ki!

- Nem is érdekel! - mondta Connor és becsapta az ajtót.

Zefi közben nyugtatta Hellát.

- Nincs semmi baj, az apád elküldte őket - mondta Zefi.

- Elfognak rabolni - mondta Hella sírva - Mindig megszerzik, amit akarnak.

Másnap este Connor még a városban kapta el az áldozatait, így Hella és Zefi egyedül voltak otthon. Éppen játszottak, amikor valamilyen gömb izé beesett az ablakon és elkezdett valamilyen füstöt ereszteni magából, amitől mind a ketten elájultak. Zefi arra tért magához, hogy Connor megrázza a testét.

- Hol van Hella? - kérdezte Zefi, mikor már valamennyire magához tért.

- Elrabolták - mondta Connor lehajtott fejjel. Zefi először fel sem fogta a szavak súlyát, de aztán elkezdett sírni és Connor vállára borult - Ne aggódj, megtaláljuk.

Miközben Zefi sírt, Connor az egyik kezével Zefi hátát simogatta, hogy megnyugtassa, addig a másik kezében egy papír lapot tartott, amire csak egy mondat volt írva: Mindig megkapjuk, amit akarunk!