A vérszomjas őrző

A párbaj

Zefi látta, hogy Connor mosolyogva jön ki a lakásból és az emberek szállingóznak kifele onnan. Hella éppen a földbe rajzolgatott, míg Thela a fa tetejéről figyelt.

- Nos, hogy sikerült? - ment oda Connorhoz Zefi.

- Megmondtam a véleményem nekik. Most már csak az a kérdés, hogy betartják a parancsomat - mondta Connor.

- Apropó Connor, tessék - mondta Zefi és injekciót nyújtott Connornak, amiben egy lila lötty volt.

- Ez mi? - vette el tőle a szurit Connor.

- Az ellenméreg a párbajra. Tíz perc immunitást biztosít - mondta Zefi büszkén, mire Connor elképedt - Mi az? Attól, hogy nem értek annyira a harcokhoz, mint te. A mérgekhez annál inkább.

- Mégis hogyan, vagy mikor készítetted el? - kérdezte Connor és továbbra sem akart hinni a fülének.

- Nagy kedvencem volt régen az orvostan és mindenkinek kell egy hobbi - vont vállat Zefi.

- Nem is tudtam rólad - mondta Connor és elrakta a tűt.

- Most már tudod - mondta Zefi és megcsókolta Connort, majd visszament Hellához. Egyedül hagyva Connort a gondolataival.

Másnap Connor és a testvére megjelentek egy arénába. Mindketten a harci felszerelésüket viselték. A támogatók némán figyelték, ahogy az ellenfelek meghajolnak egymással szemben, majd egymásnak rontanak a pengéikkel. Connor testvére nagy volt és erős, viszont Connor gyorsabb és tapasztaltabb volt nála. Connornak sikerült megvágnia egy érzékeny, de ő mintha meg se érezte volna csak harcolt tovább.

Connor a következő csapásával eltörte a bal karját, de a testvére meg se érezte, aztán a Connort vágta meg a testvére a pengéjével. Connorra hirtelen égető fájdalom tört rá és rögtön tudta, hogy a penge mérgezett volt. A teste egyre lassabban mozgott, elkezdett lebénulni. A következő pillanatba gyomron rúgták és az aréna falának csapódott, majd a földön kötött ki. Nagy nehezen négy kézlábra támaszkodva felállt és a gyomrát fogva próbált lélegezni, mert egyre nehezebben kapott levegőt.

- Mi az, drága Connor? Csak nem kapsz levegőt - gúnyolódott a testvére - Addig kellett volna visszavonulnod, míg lehetet - és megfogta Connort gyomorszájon vágta, majd a falnak hajította és ismét a földön kötött ki.

Nagyon magabiztosan ment Connor felé, már a szájában érezte a győzelem ízét, de Connor észrevétlenül beadta magának az ellenmérget, így amikor a testvére készült beadni neki a végső ütést, ő gyorsan felugrott és a levegőben fejbe rúgta.

A testvére elképedt. Nem értette, hogy, hogy lehetséges az, hogy Connorra nem hat már a méreg, de nem pánikolt, mert volt egy B terve.

Ismét egymásnak estek, ám most Connor adta az ütéseket és a testvére kényszerült védekezni. De a csata még nem dőlt el. Connor nem tudott akkora ütéseket adni, hogy a testvére rögtön kidőljön és Connor is jól tudta, hogy az ellenméreg sem hat örökké, ha az idő lejárta után kap egy újabb mérgezett csapást, akkor vége lesz, így egy kockázatost tervet eszelt ki. A testvére lecsapott a mérgezett pengéjével és átszúrta Connor karját.

- Apa! - kiáltott fel Hella és Zefinek kellett visszafognia pedig ő is nagyon küzdött a könnyeivel. Tudta, hogy az ellenméreg hatása fél perc múlva elmúlik.

Connor kirántotta a pengét a testvére kezéből, majd megpördült vele és közben kirántotta a kezéből a pengét, majd megvágta vele a testvérét. A testvére elképedt, majd dühösen neki rontott Connornak, de ő folyamatosan kitért előle, majd megállt és elkezdett nevetni.

- Okos vagy, Connor. Rájöttél a tervemre, de én nyertem - mondta és füttyentett egyet, mire megjelent több orgyilkos teljes harci felszerelésben.

- Hol a becsületed, testvér? - kérdezte Connor és tudta, hogy nincs esélye ennyi orgyilkos ellen, ilyen fáradtan.

- A harcban nincs becsület - mondta a testvére.

- Akkor, ezért álltál össze a legfőbb ellenségeinkkel és ígérted nekik, hogyha te leszel a vezér, akkor a szolgáik leszünk - mondta Connor és erre mindenki elképedt. Vegyes érzelmek lettek jelen mindenkiben. Senki sem tudta mit kéne tenni.

- Pontosan, de nem számít, mert most véged és én leszek a legfőbb vezér - mondta testvére, mire mindenki tudta, hogy Connornak igaza van és néhányan összetörtek, hogy a példaképük áruló, mások meg megakarták ölni.

- Azt nem fogom hagyni - mondta Connor, de hirtelen vért kezdett el öklendezni és térdre esett.

- Ejnye Connor, úgy tűnik túl sok ütést kaptál be - mondta nevetve a testvére - engedd meg, hogy segítsek a szenvedéseiden. Megölni!

Ám senki sem mozdult. Mindegyik orgyilkos, úgy állt a helyén, mint egy cövek.

- Mire vártok?! Öljétek meg, ti idióták! - ordította dühösen Connor testvére az orgyilkosoknak.

- Egy igen súlyos hibát vétettél a tervezés közben, testvér - mondta Connor nevetve, miközben letörölte a vért a szájáról.

- Mégis mit? - fordult Connor felé a testvére.

- Ők itt a klánunk legjobb harcosai - mondta Connor - és az én leghűségesebb tanítványaim.

Connor testvérének leesett, hogy az ő segítségükre nem számíthat, így most gyorsan kell megölnie Connort. Ordítva rontott Connorra, de ő felugrott és minden maradék erejét összeszedve akkorát rúgott a testvére fejébe, hogy az falnak repült és el is ájult.

Connornak nagy nehezen megtartotta az egyensúlyát és magasba lendítette az öklét. Ezzel el is dőlt, hogy ki örökli a posztot. Mindenki felállt és elkezdett tapsolni, de ezt Connor már nem hallhatta, mert, amint elkezdtek tapsolni, ő azonnal összeesett.