A vérszomjas őrző

Az utolsó szint

Zefinek majdnem eleredtek a könnyei mikor látta, hogy Connor átöleli Hellát és Hella viszonozza az ölelést. Később Connor felhúzta a ketrecet és, így Zefi is szabad lett.

- Bocsánat, asszonyom - ment oda Hella Zefihez.

- Semmi baj - simogatta meg Hella fejét, majd odament Connorhoz - Köszönöm.

- Mégis mit? - kérdezte Connor.

- Hogy nem ölted meg - mondta Zefi és mosolyogva figyelte, hogy Hella odabújik Connorhoz, mire Connor elkezdte simogatni.

- De, megöltem - mondta Connor - az érzelemmentes sorozat gyilkos meghalt és megmaradt a cuki kislány - és az ölébe vette.

Elindult a folyosón tovább, de aztán észre vette, hogy Zefi nem követi. Visszafordult és meglátta, hogy Zefi meglepett képet vág, majd Hellára mutatott, aki már el is aludt az ölében.

- Mit csinálsz Connor? - képedt el Zefi.

- Irigykedsz? - mosolygott el Connor.

- Nem - mondta Zefi, de közben elvörösödött az arca, mire Connor nevetve ment tovább.

Találtak egy csapóajtót, amin elindultak lefelé és, így egy barlangrendszerbe kerültek. Azt út során valami folytán külön váltak.

Connor, ahogy ment észre vette, hogy Zefi eltűnt és közben Hella is felébredt. Ahogy haladtak feltűnt neki, hogy a barlang tele van kamerákkal, de sehol egy őr. Nem sokára rájött, hogy hol vannak. A templomosok főbázisában.

Zefi teljesen eltévedt, miután elvesztette Connorrékat, nem tudta, hogy merre menjen, így elindult visszafelé, de egy idő után már csak körbe-körbe ment. Ahogy haladt végül eljutott egy olyan részre, ahol az alagútnak a falait már keresztek díszítették. Az alagút végén egy ajtó volt, amin bement. Bent a teremben tíz öltönyös ember állt körbe és a helyiség közepén egy hosszú asztal volt, ami mögött négy öregember ült.

- Josephine Carter, már vártunk magára - mondta az egyik öregember, mire Zefi teljesen lefagyott.

- Connor, hol vagy már? - suttogta maga elé Zefi.

Connor ép fedezékbe volt bújva és maga mögött tartotta Hellát, mert éppen tízen tüzeltek rájuk golyószórókkal. Ép gondolkodott, hogy mégis, hogy intézhesse el őket, amikor hirtelen megjelent közvetlen előtte egy csávó és egy shotgant tartott rájuk, de Connor időben kapcsolt és gyorsan megölte, majd készült rárontani a többiekre, de Hella megelőzte. Hella gyorsan felkapta a halott férfi puskáját és rárontott az ellenségre, majd néhányat tüzelt, újra töltött és újra tüzelt, néhány perccel később mind a tíz ember holtan feküdt a földön. Connor elismerően bólogatva ment oda Hellához, majd rá lőtt egy földön fekvő emberre, aki magát halottnak tetette és megölte.

- Legközelebb bizonyosodj meg róla, hogy tényleg meghalt - mondta Connor és indult tovább, mire Hella szomorúan lehajtotta a fejét - De szép munka volt - állt meg Connor, mire Hella mosolyra derült és boldogan szaladt oda Connorhoz - Menjünk tovább - mire Hella bólintott.

- Mit akartok tőlem? - kérdezte Zefi, mikor meglátta, hogy őrök állják el az ajtót.

- Azt, hogy te irányítsd a templomosok rendjét, mint hajdan apád - mondta az egyik öregember.

- Sosem irányítanék egy gonosz szervezetet - akadt ki Zefi.

- Az apád is, ezt mondta először - mondta mosolyogva egy másik öregember - De őt is megtörtük és rájött, hogy milyen jó is az alvilági élet.

Zefi elképedt. Szóval az apját megtörték, hogy gonosz legyen. Ez egyszerre megnyugtatta és megrémítette. Megnyugtatta a gondolat, hogy az apja nem önszántából lett gonosz, hanem kényszerítették és megfélemlítette az a tudat, hogy megakarják őt is törni.

- Connor, kérlek siess - mondta Zefi, miközben a sírás ellen küzdött.

- Úgy se fog megmenteni téged - mondta az egyik öregember.

Hirtelen ordításokat hallottak kintről, mintha éppen haláltusákat vívnának kint.

- Van egy alkunk számodra, ha hajlandó vagy vezetni az alvilági szervezetünket, akkor életben hagyjuk a barátaidat - mondta egy másik öregember de, ha elakarod hagyni vagy pusztítani a szervezetünket, azon nyomban megöljük őket.

Zefi nem tudta, hogy mit mondjon. Félt, hogy Connorrék meghalnak és a szervezetet sem akarta irányítani.

- Connor - mondta Zefi és kis híján elsírta magát, amikor betörte valaki az ajtót és megjelent Connor.

- Kipp-kopp - mondta Connor vigyorogva - Ki szólított?