A vérszomjas őrző

Az örökség

Egy év telt el mióta Hellát kiszabadították. Connor ugyanúgy, mint eddig is levadászta a maffiák fejeseit és fontosabb embereit. Zefi kilépett a rendőrségből és magánnyomozóként dolgozik jelenleg, amiben nagy segítségére van Connor nyomolvasó képessége. Hella már iskolába jár, de Connornak és Zefinek gyakran be kell mennie miatta az igazgatóhoz. Hella létre hozott egy lányokból álló bandát. Az sulijában a fiúk vannak többen és lányokat elnyomták, bármit megtehettek velük. Ez Hellának nem tetszett és miután Connortól megkapta az engedélyt (Zefi nem engedte neki, hogy verekedjen), elkezdte összeszervezni a lányokat egy olyan csapatba, ami megvédi a lányokat. A kialakult hierarchikus rendszer tetején Hella áll és alatta a lányok, majd a legalján a fiúk. Emiatt gyakoriak az összetűzések.

Connor és Zefi ép az iskolából jöttek ki, mert megint behívták őket.

- Ezt nem hiszem el, Hella - szidta le Zefi - Eddig sem örültem neki, hogy minden problémát erőszakkal oldotok meg, de most más iskolákkal is csatázni?! Connor, mondj már valamit! Hivatalosan te vagy az apja.

- Hány embert ütöttél ki ezen a héten? - kérdezte Connor.

- Több, mint huszat - mondta büszkén Hella, mire Connor elégedetten bólogatott.

- Te csak ne dicsérd! - akadt ki Zefi - Különben is minek tartasz neki edzéseket? Azt hittem nem fog többet erőszakoskodni.

- Ő akarta - védekezett Connor - Én csak segítek neki.

- Nem értem, mire jó, ez a sok erőszak - rázta a fejét Zefi.

- Nem én ütöttem le majdnem az egyik szülőt a szülőin, amiért szörnyetegnek hívta Hellát - mondta Connor nevetve.

- Az más volt - mondta dühösen Zefi.

Connor nevetve ment tovább, míg Zefi durcáskodva követte. Hirtelen egy sólyomhangot lehetett hallani, mire Connor felemelte a karját és egy vándorsólyom szállt le rá.

- Szia, Viharszárny - mondta mosolyogva Connor, miközben leszedett valamit a sólyom lábáról.

- Apa, megsimogathatom? - kérdezte Hella, miközben teljesen elbűvölve nézte a madarat.

- Ha ő is megengedi - mondta Connor és leguggolt, hogy Hellával egy magasságban legyen a sólyom.

Hella lassan nyújtotta a kezét a sólyom felé, majd mikor megérintette és a sólymot nem zavarta, ezért boldogan elkezdte simogatni. Zefi mosolyogva nézte, majd mikor meglátta Connor komoly arcát, elkezdett aggódni.

- Mi a baj, Connor? - kérdezte Zefi.

- Meghalt a második nevelőapám - mondta Connor és aláírta a lapot, majd visszarakta a sólyom lábára és elengedte a madarat, ami fel is szállt és elrepült. Hella szomorúan nézett utána.

- Mi volt a papírban? - kérdezte aggódva Zefi.

- Visszahívtak a családi erődbe, engem és a testvéremet, hogy eldöntsük az örökségünket - mondta Connor.

- Milyen örökséget? - kérdezte Zefi.

- Hogy kivezeti tovább a családot és, így az orgyilkosokat - mondta Connor.

- Akkor az örökösnek nagy hatalom kerül a kezébe - mondta Zefi.

- Igen és én vagyok az egyik legesélyesebb arra, hogy megörököljem - mondta Connor, miközben a fejét fogta.

- De hiszen ez remek hír - mondta Zefi.

- Nem igazán, mert, így én is és ti is célpontokká váltok - mondta Connor.

- Miért? - kérdezte Zefi.

- Mert a család most három pártra szakadt. Egyik párt engem támogat, a másik a testvéremet és van a harmadik, akik egyikünket sem akarnak a vezéri posztban látni - magyarázta Connor.

- Akkor mit fogsz csinálni? - kérdezte Zefi.

- Természetesen elmegyek, ha már meghívtak - mondta Connor - és titeket is magam viszlek. Az oroszlán barlangja a legbiztonságosabb ilyenkor.

- Mikor indulunk? - kérdezte Zefi és Hella izgatottan figyelte a fejleményeket.

- Holnap - mondta Connor.

- Igen, kirándulunk! - kiáltott fel Hella boldogan.