A vérszomjas őrző

Sötétben tapogatózva

Zefi egy sötét szobában tért magához. Már megint el fogták, de legalább most sem adta könnyen magát.

- Hogy érzi magát, hercegnő? - szólalt meg egy hang a sötétben. Nagyon megijedt, mert nem érezte az előbb senkinek sem a jelenlétét.

- Rosszul - vágta a fogvatartójához a választ dühösen.

- Ez érthető, de amint elmondja nekünk a titkos raktár helyét, azonnal elmehet - mondta a maszkos alak és egy tálat rakott Zefi elé, amin főzelék, hús és kenyér volt.

- Akkor sem mondanám el, ha tudnám - mondta Zefi és leköpte az ismeretlen alakot, mire az dühösen pofon vágta Zefit - Connor ki fog nyírni titeket!

- Egyikünket már megölte, de sosem fog itt megtalálni téged - mondta az alak és eltűnt a helyiségből.

- Andrea, Hella remélem jól vagytok - mondta Zefi, majd felnézett - Connor, kérlek segíts!

Eközben

Connor, miután megjöttek a harcosok és megtudták védeni Andreát meg Hellát, azonnal elindult Zefi keresésére.

A leégett háztól vérnyomok vezették egy ideig, de a nyomok egyszer csak véget értek. Körbe nézett a területen egy több méter sugarú körben.

Felnézett még a fákra is, de sehol sem látta, hogy hol folytatódnak. Aztán észrevett egy nagyobb vértócsát.

Megvizsgálta azt a területet és talált egy csapóajtót. Nyomban kinyitotta, és azonnal félre ugrott, mert nyílvesszők repültek ki a nyílásból.

- Rohadt csapdák - mondta Connor és kitépte a nyílvesszőt a vállából - Ennyit a meglepetésről.

Zefi szemszöge

- Utoljára kérdezem meg - mondta dühösen egy maszkos alak - Hol van a titkos dokumentum?

- Nem tudom miről beszélsz! - mondta továbbra is Zefi. Már több, mint félórája vallatták.

- Te szuka! - mondta dühösen a maszkos alak és már emelte a kezét, hogy ismét pofon vágja, amikor egy újabb maszkos alak jelent meg a teremben.

- Baj van! - mondta az alak, mikor beért a terembe.

- Mi történt? - kérdezte a vallató és az új jövevény felé fordult.

- Az északi ajtóban lévő csapda aktiválódott.

- Biztos, hogy nem egy vad aktiválta?

- Biztos. Nem találtam semmilyen dögöt a közelben, de megtaláltam az összes nyílvesszőt és csak az egyik volt véres.

- De az lehetetlen. Azt a csapdát még senki sem tudta kijátszani.

Zefi nem bírta tovább. Elkezdett vadul nevetni, mire a másik kettő csak értetlenül bámulata.

- Nem lehetetlen - mondta Zefi vigyorogva - A halál istene eljött értetek.

- Minket még soha senki nem győzött le! - mondta az egyik alak magabiztosan.

- Így igaz! - mondta a másik alak, de a hangján érződött, hogy fél.

- Menjünk gyorsan - mondta az első és kirohantak a teremből.

Zefi maga is elképedt, hogy mennyire kívánja az ellenség halálát. Mégis mikor vált ennyire vérszomjassá.

Connor szemszöge

Nyugodtan haladt a sötét barlangban. Tudta, hogy az ellenség ott ólálkodik a sötétben és csak arra várnak, hogy megmutassa magát. De amennyire elrejti őket a sötétség, annyira rejti el őt is.

Amint rátámadt egy azt szinte mindig első csapásra megölte. Így végzett már hat emberrel és ha lehet bízni a jelentésekben akkor már csak ketten vannak.

Ahogy haladt, talált egy bezárt ajtót és azonnal betörte.

- Zefi! - kiáltotta Connor.

- Connor! - kiáltotta Zefi és boldogan Connor nyakába ugrott - Hiányoztál.

- Te is nekem. Gyere, menjünk vissza a többiekhez - mondta Connor és már indult is, de Zefi visszafogta.

- Előtte elmehetnénk valahova - mosolygott bágyadtan Zefi - Valamit el kéne intéznem.

- Hova? - nézett rá Connor.

- Majd mutatom az utat - mondta Zefi.

- Rendben, akkor mutasd az irányt - mondta Connor és előre engedte Zefit.

Elindultak az erdőbe és egyre beljebb mentek, aztán megálltak egy magányos dombnál.