A vérszomjas őrző

Véres hullák

Connor elégedetten figyelte a történéseket. A harcok a városban nagy részt már befejeződtek, már csak a menekülőket üldözték. Alig egy nap alatt elintézték a maffiák egyesített erejét egy csapásra, de az a szörnyű érzés nem hagyta nyugodni. Érezte, hogy valami történni fog, de nem tudta, hogy mi.

Hirtelen hátra fordult. A hatodik érzéke beindult. Ketten közeledtek felé gyorsan. A harcosok is megérezték és rögtön Connor elé álltak, hogy megvédjék, de aztán először meglátták Hellát, így viszonylag megnyugodtak, ám mikor meglátták, hogy sír, ismét feszült lett az állapot. Hellát elengedték, aki rögtön Connor nyakába ugrott és figyelték mikor fog megjelenni a másik alak.

- Hella, miért sírsz? Mi történt? - kérdezte Connor.

- Megtámadtak minket - mondta gyorsan Hella, de alig, hogy kimondta egy maszkos alak tört elő ordítva és harcképtelenné tett hat harcost egyszerre.

- Hol vagy kicsi lány? Hagyd, hogy játszadozzak veled! - ordította.

Mikor meglátta Hellát Connor háta mögé bújni, azonnal támadt. De Connor nem várta meg, hogy a közelébe érjen. Kilőtte az egyik láncos pengéjét, ami vállon találta a támadót és a közeli fához vágta. Ezután Connor rántott egyet a láncon, így a kés elkezdett felé repülni, a maszkos csávóval együtt. Mikor elég közel ért elkapta a nyakát és földhöz vágta. Kevés kellett hozzá, hogy megölje.

- Mit akartok? - kérdezte Connor és engedett a nyakszorításon, hogy beszélni tudjon.

- Ő már a miénk - mondta a maszkos alak és elkezdett röhögni, majd valamit elharapott és meghalt.

- Méregtabletta - mondta Connor és a kiütött harcosok felé fordult - Hogy vannak?

- Túl fogják élni - mondta Kay, miközben megvizsgálta a sérüléseket - nem súlyosak a sérüléseik.

- Értem - mondta Connor, majd a rádióba szólt - Thela, hogy haladsz?

- Végeztünk, mester - felelte Thela - megöltük az utolsó ellenséget is, már csak véres hullák maradtak utánuk.

- Mindenki vissza a bázisra, azonnal! - adta ki a parancsot, majd kinyomta a rádiót - Már, ami maradt belőle - mondta magába Connor - Szóval mi történt, Hella? - fordult a fogadott lánya felé.

- Megtámadtak minket. Tízen voltak és anya és Andrea néni feltartották őket, míg én elmenekültem - sírta el Hella.

- Nyugi, senki nem hibáztat téged. Jól tetted, hogy idejöttél. Amúgy kik ők? - nézett le a hullára Connor.

- Valamilyen zsoldos banda - törölte le az arcáról a könnyeit Hella - asszem vándorkeselyűknek hívják magukat.

Connor megfagyott a vér. Ha ezekről a zsoldosokról van szó és az összesről, akkor Zefiéknek esélyük sincsen.

- Gyere Hella, azonnal indulunk - mondta Connor gyorsan.

- Miért? Annyira rosszak? - érdeklődött Hella.

- Ők a legrosszabbak - mondta Connor komolyan.

Amilyen gyorsan csak lehetett elindultak a bázis felé. Mikor odaértek a bázis még mindig égett. Megláttak egy újabb maszkost, de az már csak egy véres holttest volt.

Connor elkezdett körbe nézni, amikor meglátta Andrea véres testét. Gyorsan megvizsgálta a pulzusát. Még élt. Azonnal elkezdte ellátni a sérüléseit, amikor Andrea elkezdett magához vinni.

- Connor - nyögte Andrea.

- Ne mozogj! Itt vagyok - mondta Connor.

- Elvitték - nyögte ki Andrea, mire Connor lefagyott - Sajnálom.

- Semmi baj. Te mindent megtettél - mondta Connor és bekötötte Andrea utolsó sérülését.

- De nem eleget. Kérlek mentsd meg - mondta Andrea.

- Ez természetes - mosolygott Connor, közben úgy érezte magát, hogy legszívesebben megölne valakit - Esküszöm, hogy megtalálom Zefit meg az elrablóit és azt is bánni fogják, hogy egyáltalán világra jöttek.