A vérszomjas őrző

Az ítélet

Zefi elképedt, hogy mit mondott a pap. Boszorkánynak nevezte, majd a könyvéből előjövő füstnek hála elájult.

Mikor Zefi magához tért, egy keresztre volt kikötözve. Alatta benzinbe áztatott máglya volt és a pap előtte állt egy emelvényen, a kezében pedig a bibliáját tartotta.

- Most ítéletet mondok Josephine Carter gyanúsított felett. A bűne boszorkányság. Mit tud felhozni mentségére? - kezdte a pap.

- Nem vagyok az! - kiáltotta Zefi.

- Első bizonyíték. Megfertőzted Eddi szívét, hogy beléd szeressen és ezáltal könnyebben megölhesd - mondta a pap.

- Nem - mondta Zefi lehajtott fejjel.

- De, eladtad a lelked az ördögnek, hogy ezáltal hatalmad legyen! - ordította a pap.

- Nem igaz! - kiáltotta Zefi.

- Második bizonyíték. Dr.Schwarz miattad őrült meg és halt meg. Mindig alapos volt és sosem kockáztatott. Amint felbukkantál megőrült és nyíltan rád támadt, aminek hála meghalt - magyarázta a pap.

- Nem - mondta halkan Zefi lehajtott fejjel.

- Harmadik bizonyíték. Jace is miattad halt meg. Még nem jött el az ideje, de te megölted - folytatta a pap.

- Nem - mondta Zefi halkan.

- Negyedik bizonyíték. Connort a rabszolgáddá tetted. Sima eszközt csináltál belőle, amit bármikor félre dobhatsz. Miattad haldoklik most. Te miattad fog meghalni és a lelke a mennyország helyett, a pokolba fog kerülni és ott fog szenvedni egy örökké valóságig, mert a te oldaladon állt - mondta a pap.

- Nem igaz! Neeeem! - sikította Zefi.

- Kihirdetem az ítéletet. Josephine Carter, ön egy boszorkány. Az ítélete máglya égetés általi halál - mondta a pap és csettintett.

A csettintésére odament néhány barna köpenyes ember a máglyához és a kezükben máglyát tartottak. Körbe állták, majd meggyújtották a máglyát és elkezdtek egy latin szöveget kántálni, de Zefi nem foglalkozott velük. Felnézett az égre és elkezdett suttogni.

- Ne halj meg Connor. Kérlek ne halj meg. Sosem bocsátanám meg magamnak.

Eközben

Connor magához tért és körbe nézett a folyosón. Nem látott senkit, de aztán megérezte valakinek a jelenlétét. Annak az embernek a jelenlétét, akivel többet nem akart már találkozni.

- Tudom, hogy itt vagy. Gyere elő, Tom! - mondta Connor.

- Még mindig élesek az érzékeid, sensei - jelent meg egy sötét alak.

- Mit akarsz? - tette fel a kérdést Connor és elkezdett felállni.

- Jelenleg semmit - mondta az alak és állt nyugodtan egy helyben.

- Nem akarsz megölni? Hallom a templomosok nagyon büszkék rád - mondta Connor vigyorogva.

- Hát igen. Elismerik a tehetségem - mondta Tom nyugodtan - és nem öllek meg. Az örökösnek szüksége van még a testőrére. Apropó ép most akarják megölni. Én a helyedben sietnék.

Connor egyből indult is és reménykedett, hogy időben oda fog érni. Közben Tomnak eltűnt a jelenléte, de most nem foglakozott vele. Csak arra figyelt, hogy gyorsan haladjon, anélkül, hogy megterhelné a sérülését. Odaért az ajtóhoz és gyorsan megnézte a felszerelését. A pisztoly tára üres volt és még egy füstbombája volt a késein kívül. Bevett egy kis fájdalomcsillapítót és lelkileg felkészült, majd bedobta a füstbombát és berohant a terembe.