A vérszomjas őrző

A halál gyermeke

Zefi teljesen ledermedt. A kislányon az álmában látott köpeny volt. Hirtelen egy kést dobott felé és még reagálni sem volt ideje. A kés a fejébe állt volna, ha Connor nem teszi Zefi elé a kezét, így a kés átszúrta a kezét, de Zefi épségben maradt.

- Connor! - kiáltotta Zefi.

- Jól vagyok - felelte Connor és kirántotta a kést a kezéből, majd megszagolta a pengét - Gyorsan ható vipera méreg.

- Van ellenmérged? - kérdezte Zefi aggódva.

- Nincs baj. Immúnis vagyok a legtöbb méregre - nyugtatta meg Connor.

- Akkor jó - nyugodott meg Zefi.

- Szerintem most nem velem kéne foglalkoznod - mondta Connor és mutatta Hella hűlt helyét.

- Hova lett? - nézett körbe Zefi.

- Ott van! - mutatott Hellára, aki most szaladt fel egy lépcsőn.

Zefi egyből futott volna utána, de Connor visszafogta, mert meglátta, hogy Hella megállt a lépcsőtől nem messze és a falnak támaszkodik. Zefi nem foglalkozott Connorral, hanem elkezdett felfutni a lépcsőn, mire Hella benyomott egy részt a falon és a lépcső átalakult csúszdává, de Zefi még időben megkapaszkodott a korlátban. Hella erre még jobban benyomta azt a részt a falon és a lépcső előtt a padló szétnyílt és elő tűnt egy nagy húsdaráló. Zefi megpróbálta felhúzni magát, de megcsúszott és elkezdett lecsúszni a daráló felé. Szerencsére Connor az utolsó pillanatban elkapta a kezét és feldobta a lépcső tetejére, majd maga is felugrott.

- Köszönöm - mondta Zefi és hálásan Connorra nézett.

- Vigyázz! - kiáltotta Connor és földre rántotta Zefit, mikor egy bontógolyó szállt el a fejük felett - Most már megölhetem?

- Nem - mondta Zefi - biztosan csak fél.

- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy megakar minket ölni - mondta Connor és félre rántotta Zefit néhány nyílvessző elől.

- Nem ölheted meg és kész - mondta határozottan Zefi.

- Parancsára, milady - hajolt meg Connor Zefi előtt, majd folytatták útjukat.

Ahogy mentek hirtelen leszakadt alattuk a padló, de Connor még időben felkapta és biztonságos részre dobta, de ő már nem volt ilyen szerencsés. Ugrott egyet, de nem volt elegendő, hogy biztonságosan földet érjen, de a lyuk szélét sikerült elkapnia, így feltudott mászni.

- Őtőlük is csak félt - mutatott le a lyukba Connor. Zefi lenézett és meglátott rengeteg kihegyezett cölöpöt, amik alja tele volt csontvázakkal. Zefi szájra elé kapta a kezét nehogy sikítson - Tehetséges egy gyilkos - mondta Connor bólogatva.

- Te ezt komolyan mondod - akadt ki Zefi - még csak egy gyerek.

- Hagyjuk - legyintett Connor - inkább menjünk tovább.

- Helyes - mondta Zefi dühösen.

Ahogy haladtak tovább hirtelen a plafonról lezuhant egy ketrec és bezárta Zefit. Connor Zefire nézett, majd aztán megérezte a kislány jelenlétét és rögtön odakapta a tekintetét.

- Megölsz vagy megölöm a nőt - mondta Hella és elővett egy távirányítót.

Connor már vette elő a kukriját, amikor meghallotta Zefi hangját:
- Meg ne próbáld! Kell lennie egy másik megoldásnak is.

- Nincs más választásod - mondta Hella és már készült megnyomni a távirányítón lévő gombot, amikor Connor megindult felé.

Connor most jobban megnézte a kislányt. Sima iskolai egyenruha volt rajta. A haja fekete volt, a szemei pedig kékek és olyanok voltak mintha egy halotté lettek volna. Semmilyen érzelmet nem tudott kivenni belőle, ám a fekete részen, mintha valami mélyről jövő szomorúság lenne.

- Miért akarod, hogy megöljelek? - guggolt le Connor Hella elé.

Hella először meglepődött a kérdésen, majd ezt válaszolta dacosan:
- Semmi közöd hozzá!

- Nekem kell egy jó ok, hogy megöljelek. Azzal, hogy fenyegetsz nem adsz jó okot - mondta Connor mosolyogva.

- Mert jobb lenne a világ nélkülem. Súlyos bűnöket követtem el. Mindenki szerint szörnyeteg vagyok - mondta Hella.

- Szerintem nem vagy szörnyeteg. Senki sem kívánhatja a saját halálát - mondta Connor.

- De szörnyeteg vagyok. A saját családom megakart ölni. Nem kellek én senkinek. Csak a bajt hozom mindenkire - akadt ki Hella.

- Ezért kívánod a halált? - kérdezte Connor.

- Ezért - felelte Hella.

Zefi némán figyelte a beszélgetést, a végére már könnyek szöktek a szemébe. Aztán amikor felemelte Connor a kukriját, leesett az álla. Még ennek a kislánynak a szomorú tekintete sem képes meghatni.

Hella, úgy tűnt elfogadta a sorsát és becsukta a szemét. Zefi már majdnem sikított, ám Connor nem, azt csinálta, mint, amire számított. Csendben eltette a kukriját és átölte Hellát.

- Nem halálra vágysz, te buta. Hanem egy szerető családra - mondta Connor és szorosabban kezdte ölelni Hellát. Hella először, azt sem tudta, hogy mit csináljon, de aztán eleredtek a könnyei és sírni kezdett.