A vérszomjas őrző

A sakálok

Connor mosolyogva nézte, hogy Hella Zefi ölében ül és így alszanak. Még egy jó ideig nézte volna őket, ha nem kellett volna dolgoznia. Nemrég a fülébe jutott, hogy egy rivális klán elit csapata készül elrabolni Zefit.

Elment a kikötőbe, ahol már várta Thela és Carla. Thela dobókéseket hozott magával, Carla pedig a két méter hosszú kardját.

- Már megint azzal a hatalmas karddal jössz, Carla? - kérdezte nevetve.

- De hát mester, ezt a fegyvert még tőled kaptam - vágta be a durcát Carla, amin Connor jót nevetett.

- Az lehet, de őszintén meglepődtem, amikor egy ekkora fegyvert kértél tőlem jutalmul - mondta Connor - Teljesen új edzési tervet kellett kitalálnom neked.

- De most már jól teljesítek, ezzel a fegyverrel - emelte büszkén magasba a fegyvert egy kézzel.

- Ezért nincsen fiúd, Carla - szólt közbe Thela - Mindig magadnál tartod a fegyvered, így az összes fiú fél a közeledbe menni.

- Thela! - kiáltott rá Carla.

- Nyugi, egyszer, majd te is megtalálod azt, akit neked szánt a sors - tette Carla vállára a kezét Connor.

- Mester - nézett hálásan Connorra Carla.

- Itt vannak - mondta Thela, mire abbahagyták a beszélgetést és csak az előttük lévő ellenségre koncentráltak.

Az ellenfelük egy olyan klán volt, aki elvesztette a harcosainak a háromnegyedét egy templomos támadás miatt. Zefit azért akarták magukat, hogy a templomosokhoz beküldve öngyilkos akciót hajtson végre. Robbantsa fel magát a templomos bázis közepén. Ezt a tervet még a Farkas klán belüli ellenzék is túl ostobának tartotta.

- Mit csinálunk, mester? - kérdezte Thela.

- Rájuk rontunk meglepetés erejét kihasználva - mondta izgatottan Carla.

- Nem, egyszerűen megvárjuk őket és ha lehet tárgyalok velük - mondta Connor.

- És ha nem hallgatnak a szép szóra? - kérdezte Thela.

- Akkor, majd a fegyvereinkre hallgatnak - mondta mosolyogva Connor, mire mindketten bólintottak és lementek az ellenség elé.

Az ellenség egyre csak közeledett, míg Connorék nyugodtan vártak rájuk. Mikor elég közel értek, megálltak. Az ellenség létszáma húsz körüli volt és mindegyik igen fáradt volt, ami azt jelentette, hogy már régóta gyalogolhattak megállás nélkül.

- Az én nevem Sámuel, a Sakál klán dicső vezére vagyok - mondta az egyik ember - Követelem add át a templomos korcsot, te kis kutya!

Erre a kijelentésre a többiek már dühösen rontottak volna rájuk, de Connor visszatartotta őket.

- Van merszed, hogy kis kutyának hívsz engem, mikor én vagyok a dicső Farkas klán vezére. Csak egy intésembe kerülne és eltörölnélek a föld felszínéről - mondta Connor halálos nyugalommal.

- Még csak most lettél vezér és máris ekkora a szád - szorította ökölbe a kezét Sámuel - Beszéd helyett inkább add át a templomos korcsot!

- Nem, szükségem van rá a terveimhez - mondta Connor és ökölbe szorította a kezét, mert már alig tudta magát türtőztetni.

- Nem érdekel! Add át vagy megöletem mindnyájatokat! - ordította Sámuel és Connor elveszítette a türelmét.

- Carla! Thela! - szólította meg őket Connor és a Sakál klán tagjaira mutatott - Öljétek meg őket!

Carla és Thela rögtön engedelmeskedett a parancsnak. Megtámadták az ellenséget és tíz perc alatt ki is végezték a vezér kivételével az összeset. Carla a kardjával egy csapásra félbe vágott egyszerre kettőt, Thela pedig  kunaikkal támadt. Sámuel elképedve figyelte a mészárlást, aztán Connor felé fordult és dühösen neki rontott.

- Te fattyú! Megöllek! - kiabálta és eszeveszetten szaladt Connor felé.

Connor nyugodtan figyelte, hogy egyre közelebb ér, majd aztán előrántotta a kukriját és rideg tekintettel ketté hasította Sámuel koponyáját.

- Gyenge vagy - mondta Connor és lerázta a kukrijáról a vért.

- Mester, mindegyik meghalt és nincs szemtanú - jelentette Thela.

- Remek - mondta Connor - Tüntessétek el a hullákat és menjünk innen.

Míg a lányok dolgoztak, addig Connor gondolatai már messze járták. Ez biztos, hogy nem fogja szótlanul hagyni a többi klán és biztos fogják még támadni a Farkas klánt. Az Orgyilkos Szövetség nehéz napok elé fog nézni.