A vérszomjas őrző

A család

- Connor! - kiáltotta Zefi.

- Megölni! - parancsolta az öregember.

- Neee! - sikította Zefi, de az őrök nem figyeltek rá, hanem rögtön engedelmeskedtek a parancsnak.

Elkezdtek lövöldözni, ám Connor gyorsan fedezékbe vonult, viszont egy lövés eltalálta.

- Eltaláltam! - kiáltotta az egyik őr, mire abbahagyták a lövéseket.

Zefihez közben odaszaladt Hella és megölte, majd együtt várták a fejleményeket.

Connor felállt és összeszorított fogakkal remegve fogta a vállát, majd a remegés abba maradt és az arcán megjelent a vérszomjas vigyor.

- Hella, maradj mellettem - mondta Zefi és magához szorította Hellát.

Connornak teljesen megváltozott a testtartása. Már nem fogta a vállát, hanem a kezei, mind a láncos kés biztosító gombjain voltak és felvette a támadó harcállást. Az arcán lehetett látni a vérszomjas vigyort és az éhes szemeit. A levegőben lehetett érezni a vérszomját és a szemeiben  látni lehetett az őrületet.

- Mire vártok? Tüzeljetek! - parancsolta az egyik öregember, de ahogy ránézett Connorra megfagyott az ereiben a vér.

A katonák nem mertek mozdulni teljesen lebénultak a félelemtől. Érezték, hogy Connor éhes szemeivel a lelkükbe bámul.

Aztán Connor támadásba lendült. A késeivel egyből végzett három emberrel, majd kilőtte a láncos pengéit, amikkel még négy embert megölt, mire az egyik öregember megfújta a sípját és bejött még több öltönyös őr. Zefi és Hella az egyik sarokba szorult és onnan figyelték az eseményeket. Ahogy megölt Connor egy embert kettő termet a helyébe, de úgy tűnt, hogy Connor nem adja fel egy könnyen. Ordítva támadt rá az éppen bejövő őrökre. Akárki jött be a szíve rögtön megtelt félelemmel és Connor kihasználta a félelemtől való bénultságukat és mire egyet mozdultak volna, azonnal meghaltak, ám ahogy telt az idő Connor úgy fáradt és az ellenség is egyre bátrabb lett. Egyre több sérülést szerzett és tudta, hogy ha az időn múlik lefogják őt győzni.

Cselhez folyamodott úgy döntött, hogy megfosztja a testet a fejeitől. Kilőtte ismét a pengéit, ám ezúttal irányította is őket és lefejezte egyszerre az összes öregembert.

- Ezt nektek vén szivarok - mondta Connor vigyorogva.

- A vének tanácsa halott!? - kiáltotta ijedten az egyik öltönyös.

- Megölte őket - kiáltotta egy másik.

- Ez egy szörnyeteg - mondta a harmadik.

- Meneküljünk - kiáltotta a negyedik.

- Nem mentek sehová! - ordította Connor és már támadt is rájuk.

Az emberek egymás letaposva próbáltak menekülni, de így is rengeteget megölt közülük Connor, akik pedig nem haltak bele a sérüléseikbe, azokat a menekülő társaik taposták agyon.

Miután már csak hárman maradtak a teremben, Connor térdre esett és éppen, hogy megtudta tartani az eszméletét. Zefi odarohant hozzá és megakarta ölelni, de mégsem tette.

- Sajnálom - mondta Zefi sírva - Ez mind az én hibám.

- Zefi? - fordult felé Connor.

- Sajnálom! - sírta a szavakat Zefi - Soha többet nem leszek az utadban. Csak hátráltatlak téged. Miattam megint majdnem meghaltál. Csak teher vagyok számodra.

- Zefi! - mondta Connor és nem bírt tovább parancsolni az érzéseinek. Megcsókolta Zefit. Mire Hella azonnal eltakarta a szemét a kezeivel, de azért szétnyitotta az ujjait, hogy lássa a fejleményeket.

Zefi először nem értette miért csinálja ezt Connor, de rögtön visszacsókolt. Miután elváltak Connor azután sem engedte el. Még akkor is átölelte és magához szorította.

- Sosem voltál a terhemre, Zefi. Te egy különleges lány vagy. Nem engedem, hogy bárki bántson téged - mondta Connor.

- Nem vagyok különleges, olyan vagyok, mint a többi lány. Miattam már többször is majdnem meghaltál - ellenkezett Zefi.

- De nekem nem a többi lány, ha nem te kellesz és megnyugodhatsz még az ördögnek sem kellek - nyugtatta Connor.

- De én majdnem megtörtem a vének akaratának. Majdnem egy gonosz cég vezére lettem. Ha egy perccel is később jössz... - fakadt sírva Zefi.

- De nem késtem és megállítottalak volna - mondta Connor.

- Connor - nézett rá hálásan Zefi.

- De előtte mutatkozzunk be rendesen Hellának - mondta Connor és magához hívta Hellát.

- Szia Hella, én Zefi vagyok - mutatkozott be.

- Én meg Connor - mondta Connor.

- Szelfi és Konvoj - mondta Hella.

- Ha nehéz, akkor adhatsz nekünk beceneveket - ajánlotta fel Zefi.

- Akkor anya - mondta Hella, mire Zefi a szája elé kapta a kezét - Konvoj pedig apa.

- He? - mondta Connor.

Zefi nem tudta, hogy mit mondjon, de mikor meglátta Hella bociszemeit, megtört a jég.

- Igen, mi leszünk a szüleid - mondta Zefi, mire Hella boldogan ölelte át.

- A szülei? - kérdezte Connor.

- Mi az? Mindig is akartam egy kislányt - mondta Zefi.

- Ezek szerint nincs választásom - mondta Connor - gyertek menjünk innen - mosolygott Connor és kinyitott egy ajtót, ami mögött egy lépcső volt.

A lépcső egy kaszinóba vezetett, ami Bigstolzen city nyugati részében volt.

- Menjünk haza - mondta Connor és nyújtotta a kezét Hella felé, aki boldogan el is fogadta és, így mentek hárman a város központ felé.