A vérszomjas őrző

A torony

Zefi egy sötét szobában ébredt egy széken. Nem volt más nála csak egy táska és abban tű, cérna, pisztoly, íróeszközök, zseblámpa. Körbe nézett a szobában és talált a falon egy feliratot:

Üdvözöllek a toronyban
Teljesítsd a próbákat, hogy bebizonyítsd, hogy  méltó vagy Isten messiásának lenni.

Zefi elindult kifele a szobából és meglátott egy képernyőt, amin Connor ép vérszomjas vigyorral megöl egyszerre két embert, majd neki ugrik a következőnek.

~ Hát legalább valaki jól szórakozik ~ gondolta magában Zefi.

Tovább ment és elért egy lifthez, amibe beszállt.

Mikor kiszállt a liftből, mintha egy teljesen másik épületben lett volna. A berendezés leginkább egy kórházra hasonlított. Elindult valamerre a szinten. Nem tudta, hogy hova kell mennie, csak azt, hogy ha kiakar jutni innen, akkor meg kell találnia egy másik lifttel, ami tovább leviszi. Benézett az egyik szobába és marionett bábukat látott mindenütt. Átment egy másikba és ott egy boncterem volt. A harmadik szoba láttán rosszul lett.

A harmadik szobában emberi csontvázak voltak. De nem sima csontvázak. Át voltak alakítva óriási bábukká. Mindegyik bábún madzagok voltak rögzítve és azokkal lehetett mozgatni őket.

Hirtelen hideg futott végig hátán és megfordult. Egy ördögien vigyorgó fehér köpenyes férfit látott.

- Dr. Schwarz - kiáltotta Zefi és előkapta a pisztolyát.

- Hello Josephine. Rég találkoztunk - mondta a férfi.

- Magának börtönben kéne lennie.

- Tudom ön tartoztatott le. De most visszavághatok. Ön lesz a legszebb bábum - mondta és elindult felé.

Zefi gyorsan meghúzta a ravaszt, de a pisztoly nem dördült el. Üres volt a tár.

Zefi futni kezdett, de az orvos ott volt a nyomában és nem tudta egyszerűen lerázni.

Gyorsan befordult a folyosón, de zsákutcába ért és az orvos máris sarokba szorította.

- Lám, lám, lám. Úgy tűnik itt az út vége - mondta az orvos és elővett egy injekciós tűt, amiben valamiféle zöld folyadék volt - nyugalom, mindjárt vége lesz.

Zefi nem tudta, hogy mit csináljon, majd ösztönére hallgatva felkapott valamit és az orvoshoz vágta. Virágcserép volt. Az orvos lecsapta és az a földnek csapódott. A benne lévő növény már jó ideje nem lehetett meglocsolva, mert amint földet ért egy hatalmas porköd keletkezett.

Zefi kihasználta a porködöt és gyorsan meglógott. Egyenlőre.

Zefi rohant az életéért és utána rohant az örült orvos. Befordult egy újabb sarkon és meglátta a liftet, ami ki volt nyitva. Gyorsan beszaladt és vadul elkezdte nyomogatni a lefele mutató nyilat.

- Gyerünk már, gyerünk már, gyerünk már! - hajtogatta Zefi, miközben figyelte, hogy mikor ér ide az őrült doki.

- Édesem! - kiáltotta az orvos, miközben felemelte a tűjét, hogy lecsapjon. Szerencsére a lift ajtó időben becsukódott, így Zefi túlélte.

A következő szinten egy egész város volt. Mindenfele hullákat látott. Mindegyiket ugyanúgy ölték meg gyorsan, kegyetlenül. Zefi rögtön ráismert Connor munkájára.

Elindult egyenesen amikor hirtelen több holttest csapódott előtte a falba. Zefi ekkor vette észre, hogy egy meztelen, hatalmas termetű izompacsirta rohant felé. Amint meglátta a félelem úrrá lett rajta. Az óriás falba csapódása előtt éppen, hogy sikerült félre ugrania. Zefi megkönnyebbült, hogy még életben van, de az óriás csak dühösebb lett. Megpróbált elkúszni az óriás közeléből, de az óriás megfogta a lábát.

Az óriás elkezdte maga felé húzni és Zefi kezdte feladni a reményt. Ám hirtelen csoda történt. Connor leugrott a magasból és átszúrta az óriás koponyáját, aki élettelenül esett össze.

- Jól vagy Zefi? - kérdezte Connor miközben kirántotta a kését a hullából.

- Igen, köszönöm - könnyebbült meg Zefi.

- Vigyázz! - kiáltotta Connor.

Ám Zefinek nem volt ideje reagálni sem. Hirtelen megjelent a háta mögött Dr.Schwarz és lecsapott a injekciós tűjével.