A vérszomjas őrző

A szörnyű igazság

Zefi félve követte a sorozatgyilkosra. Nem értette, hogy miért akarja, hogy vele menjen. Félt tőle, hiszen az előbb ölt meg rengeteg embert. Gyűlölte mert biztos, hogy ő ölte meg az apját. Akkor mégis mért érezte magát biztonságban mellette.

Most közelebbről is megnézhette és látta, hogy a ruházata igen különleges. A fején csuklya volt, így arcát nem látta, de a szemébe tudott nézni, amiben szomorúságot, gyűlöletet és vérszomjat látott. Látta az alkarjára csatolt láncos pengéket, amiket bármikor kitudott lőni, az övében két pisztoly volt a két oldalán és a szélnek hála látott még két kukrit a hátán.

- Miért csinálod ezt? - kérdezte Zefi egy idő után.

- Micsodát? - kérdezte az alak.

- Tudod te azt jól! - csattant fel Zefi - Miért ölsz embereket?

- Mert bűnösök voltak - felelte nyugodtan.

- Azt a bíróság dönti el, hogy ki a bűnös - mondta Zefi magabiztosan.

- És miből gondolod, hogy a bíróság nem bűnös - állt meg a férfi.

- Az nem lehet - mondta Zefi bizonytalanul.

- A maffiák az összes bírót lefizetik. Megtaláltátok az összes hullát?

- Nem tudom. Mennyit öltél?

- Nem számolom.

- Tudod te kiket öltél meg?! A fele nem tartozik se melyik maffiába. Se a Fekete párducokhoz, se a Sárkány tűzéhez, se a Medvékhez.

- És a templomosok?

- Ők meg kik? Valamilyen hívők?

- Tudod kik voltak a templomos lovagok?

- Igen. A szentföld védelmére felesküdött lovagok, de ez, hogy jön most ide?

- Mondjuk, hogy ők a modern változat.

- Ezt, hogy érted?

- A templomosok a negyedik maffia.

- Akkor akiken nem tudtunk kapcsolni semmilyen maffiához és te ölted meg őket, azok mind templomosok voltak?

- Tudsz te, ha akarsz - mosolyodott el az alak és sétált tovább.

- Hova viszel? - követte tovább Zefi.

- Olyan helyre, ahol egy ideig biztonságban leszel - felelte a csuklyás alak.

- Miért? Mit csináltam, hogy el kell bújnom? - kérdezte Zefi elképedve.

- Felfedezted a titkos szobát Evi Fire lakásában.

- És az miért olyan nagy baj?

- Elfogadnád a kenőpénzt? - kérdezte hirtelen Zefitől a férfi.

- Mi?! Egy rendőr sem fogad el kenőpénzt! - csattant fel Zefi.

- Na pont ezért. A legtöbb igen.

- Az lehetetlen.

- A főnököd pedig örömmel elfogadta a kenőpénzt.

- Ezt, hogy érted? - kérdezte Zefi elképedve.

- Szerinted, hogy pusztult el a tetthely? Nem őrizték a területet rendőrök? Nem volt áramtalanítva és gáztalanítva az épület? - tette fel a kérdéseket Zefinek.

- Akkor az apámat is ezért ölted meg? Mert le lett fizetve? - kérdezte Zefi dühösen.

- Nem. Ő templomos volt. Rengeteg ember halt meg miatta - felelte nyugodtan.

- Nem lehet - fehéredett el Zefi - Az apám egy hős volt. Senkit sem ölt meg igazságtalanul. Sokan szerették.

- Az apád előszeretettel kínzott meg gyerekeket a szülők szeme láttára. Ezt csinálta minden péntek este - felelte nyugodtan - Sok pénzt szerzett így.

- Hazudsz! - ordította Zefi, miközben a sírás ellen küzdött.

- Nem hiszed? Akkor tessék - nyomott Zefi kezébe egy mappát.

Zefi megnézte és azonnal el is dobta. Bizonyítékok az apja ellen, amik szerint ennek a gyilkosnak igaza volt az apjával kapcsolatban. Képek, számlák, nevek. Minden itt volt, amivel az apját életfogytiglanra ítélték volna.

- Akkor sem kellett volna megölnöd. Elég lett volna megmutatni, ezt egy bírónak és életfogytiglant kapott volna - mondta Zefi és letörölte a könnyeit.

- Megmutatták ezt egy bírónak, de már a bíró halott és az is, aki megmutatta neki - mondta a csuklyás alak nyugodtan.

- Mi történt? - kérdezte Zefi.

- Megölték őket. Pont ott, ahol a hullákat találták.

- Ezt, hogy érted?

- Ott volt annak a holtteste, aki megmutatta bizonyítékokat, mint az apád holtteste.

- Az apám megölte őt? - kérdezte Zefi félve.

- Igen. A legjobb barátom volt.

- Sajnálom - mondta Zefi.

- Ne sajnáld a múlt elmúlt.

- Hova megyünk?

- Azt nem mondhatom el.

- A nevedet legalább megtudhatom.

- Miért akarod tudni?

- Nehéz valakivel úgy beszélni, hogy nem tudod a nevét.

- Connor.

- Köszönöm, hogy megmentettél, Connor.

Az út további részben csendben telt egy elhagyatott gyárig. Ahol Zefit egy újabb meglepetés várta.