A vérszomjas őrző

A szemtanú

Zefi sietett, mert egy újabb holtestet találtak a város nyugati részén és meg akart bizonyosodni valamiről.

A holtestet egy gondnok találta meg ma reggel, a csapat már kint volt, mire Zefi megérkezett.

- Na mik a fejlemények? - kérdezte Zefi mikor kiért.

- Az áldozat nő. A harmincas éveiben járt. A seb alapján leszúrták - mondta az egyik doktor.

- Ki az áldozat? - guggolt le Zefi a holtest mellé.

- Evi Fire. Egy gazdag fotómodell - mondta egy rendőr.

- Kapcsolatok?

- Nincsenek családi kapcsolatok. Egy rokona sem él. Viszont rengeteg rajongója volt.

- Utálók? Bárkik, akiknek lett volna oka, hogy megöljék?

- Semmi.

- Előélete?

- Tiszta. Semmi feljelentés nincs ellene, ő sem jelentet fel senkit. Még szeretője sem volt.

- Semmi sötét ügy?

- Semmi. Ő az eddigi legtisztább áldozat.

- Nem értem valaminek biztos kellett lennie, hogy megölték - állt fel Zefi és nézett körbe a szobában.

- Asszonyom! Találtunk valamit - kiáltotta egy rendőr.

- Mit? - ment oda Zefi.

- Egy titkos szobát - és félre tolta az egyik fal melletti polcot.

A polc mögött egy nagy terem volt és a közepén egy pókerasztal állt. Kilenc szék volt az asztal körül és az egyik egy trón székhez hasonlított, melynek a hátuljára egy szó volt írva: Királynő

- Úgy tűnik, a mi tiszta áldozatunk titokban pókerezett - mondta Zefi és körbe nézett.

Magán a falon egy szőnyeg és több kép volt látható, de leginkább az áldozatról és a pókerről. Az egyik rendőr benézett a szőnyeg mögé és, így szólt:
- Asszonyom! Ezt látnia kell!

Zefi odament és ő is benézett.

- Most már értem, hogy miért nem gyűlöli senki.

A szőnyeg mögött volt egy ajtó, ami most ki volt nyitva, így látni lehetet egy folyosót, aminek a végében hullák voltak fellógatva.

- Most már értem, hogy mi volt ez a szag - mondta az egyik rendőr és befogta az orrát.

- Na ne finnyáskodjon - mondta Zefi és elővette a pisztolyát.

A folyosón még találtak három szobát. Egy kínzó kamrát, egy börtönt és még egy hullaraktárt.

- Vajon, hogy tudta ezt egyik titokban tartani? - kérdezte Zefi.

Késő este kapta Zefi a hírt, hogy a tetthely egy tűzeset miatt elpusztult. Dühében földhöz vágta a mobilját és bepattant a kocsijába.

A rövidebb úton ment, ami egy sikátoron át vezetett, hogy gyorsabban beérjen az őrsbe, de ez hiba volt.

Ahogy ment az úton hirtelen belement az oldalába egy kamion, ami belökte egy tér közepébe. A légzsáknak hála megúszta komoly sérülések nélkül, viszont a kocsija nem indult és hirtelen a tér mindkét oldalát emberek lepték el, de nem ártatlan bámészkodók. Zefi rögtön felismerte őket. Ezek két nagyobb maffia emberei voltak. A bal oldalon a Fekete párducok, a jobb oldalon a Medvék voltak.

- Hogy merészeltetek bejönni a területünkre!? - kiáltotta valaki a Medvék közül.

- Gyengék vagytok! Hamarosan mi fogjuk uralni a város! - kiáltották a Fekete párducok.

Elkezdődött a tűzharc. Az ellenfelek vadul ontották egymásra az ólmot. Zefi magzatpózba húzódott össze a kocsijába, hogy minél jobban védve legyen a golyóktól, bár tudta, hogy a kocsi nem fog sokáig kitartani. Amikor a kocsi burkolata kezdte megadni magát, csoda történt.

Hirtelen egy-egy láncos kés lecsapott mindkét oldalon. A rejtélyes gyilkos elkezdte módszeresen irtani a maffiák embereit. Hol itt, hol ott csapott le. Minden egyes csapásánál egy bűnöző halt meg. Alig félóra alatt megölte a banditák többségét. A maradékot pedig futni hagyta.

- Josephine Carter? - jött oda hozzám a köpenyes alak, miközben megmasszírozta a vállát és eltette a fegyvereit.

- I-i-igen - dadogtam.

A csuklyája alól a szemembe nézett és komoran megszólalt:
- Önnek most velem kell jönnie!

~ Mindig is akartam egy szemtanút, de sosem gondoltam, hogy én leszek az ~ gondolta magában Zefi.