Ketten, magányosan | Anime oneshots

L Lawliet:Legszebb Pillanatok

Egy lányt lehet csak látni az utcán, tavaszi, vékony kabátja alja halkan susog mellette. Hajába bele kapott az a kevés szél is, ami volt. Nem volt nála semmi, még csak egy táska sem.

[Név] gyönyörű, [szemszín] íriszei most bánattól csillogtak, az élni akarás lángja kihunyt belőlük. A lány még nem tudja hova készül, csak azt tudja, hogy már nem sokáig érzi a fájdalmat és az űrt a lelkében.

Ruhái álltalában kiríttak a tömegből. Általában több megvető pillantást, több kiváncsi nézést és több undorodó tekintetet kell figyelmen kívül hagynia. Stílusa annyira eltérő, mégis, a sok milliónyi emberből, akik furcsállva fordultak utána az utcán, volt egy, aki a másságát gyönyörűnek találta. Egy ember, aki úgyszintén kilógott a sorból. [Név]-nek/-nak ő lett a legfontosabb, neki is [Név] lett a legfontosabb, vigyáztak egymásra, míg ő itt nem hagyta. [Név] tudja hogy nem tehetett róla. Pontosan tudja, hogy a munkája ennek a veszélyével járt.

A temető csendes és komor. Amilyennek egy temetőnek lennie kell. [Név] megkeresi a megfelelőt, leül elé a földre és csak vár. Mintha arra várna, az illető lassan átkarolja hátulról. Mikor ez nem történik meg, a nő kinyitja a száját.

-Rettenetesen hiányzol, Ryuzaki.

A lány felállt, egy apró virágot helyezett a síron elhelyezett vázába és tovább állt. Nem akart megint sírni, és ha tovább maradt volna kétség kívül ez történt volna.

[Név] útja egy hídhoz vezet. A korlátja alacsony, a lány egy lépéssel a tetején van. A híd belseje felé fordul. A sárgás-vöröses kövön ott maradt a láb nyoma, barna foltokkal bepiszkítva a tiszta követ.

Átgondolt mindent. Biztos hagyott-e mindenkinek levelet, elrendezte-e a felmondását és a lakását, a ruháit haza vitte a szüleihez és megkérze őjet, adják el mind egy szálig. Szomorú mosoly kúszott az arcára. Nincs több hátra, csak le kell dőlnie, és jól kell ugrania, mert ha nem így tesz, minden intézkedése kárba megy.

Az idő mintha lelassukna, a lány kezeit a menetszél felfelé löki, szemei előtt pedig lejátszódnak a legszebb pillanatok.

A kávézóban az egyik férfi egy igen érdekes pozícióban ült, sőt, inkább guggolt. Ő volt az utolsó vendég, [Név] volt az utolsó felszolgáló. A lány mosolyogva közeledett felé és barátságos hangon kérdezte, mit adhat. A férfi csak egy szelet süteményt kért.

Ryuzaki [Név] előtt állt, láthatólag mondani szeretett volna valamit. A tarkóját vakargatva kérdezte meg a lányt, elmenne-e vele egy randira. [Név] válasza természetesen igen volt, az ő arcán lévő mosoly fülig ért, miközben a fiúé jóval kissebb volt, de nála ez volt ugyan akkora, mint [Név]-nél/-nál.

[Név] érezte gerincében a fájdalmat, kezei, lábai és háta is zsibbadni kezdett. Mély levegőt vett, ennek ellenére tudatában volt, hogy tüdeje nem jut oxigénhez.