Dazai a kanapén feküdt, nemigazán volt ínyére a papírmunka elvégzése. Inkább elfeküdt a kanapén és a fejére tolta a fejhallgatót.
[Név] szemei már fájtak a laptop fényétől, hiába állította a leggyengébbre és kapcsolta be a szemvédelmet. Fáradtan sóhajtott és kinyújtotta a karjait, amik elgémberedtek és kezdetét vette a hangyák futóversenye rajta. Junko fel állt, köröket kezdett leírni az irodában.
Dazai a lány mögé settenkedett és hátulról átölelte a nyakát. Elsöpört néhány [hajszín] hajtincset [Név] arcától és megpuszilta a fáradt lányt. A barna a hónaljánál fogva emelte fel a másikat.
-[Név] -chan~, menjünk haza!
A lány felkacagott.
-Dehát neked még dolgod van.
-Az csak papírmunka, és ha gyorsak vagyunk, akkor észre sem veszik.
A lány erre csak még jobban nevetni kezdett, Dazait pedig ez boldoggá tette, mivel meg tudta nevettetni a barátnőjét. Dazai össze döntötte a homlokukat és barátnője [szemszín] szemeibe nézett.
-Akkor, haza megyünk, szerelmem?
YOU ARE READING
Ketten, magányosan | Anime oneshots
FanfictionOneshot-ok, történetek, amiket teljesen véletlenszerű események inspiráltak. Ha szeretnél, kérhetsz, nem bántalak miatta és természetesen megírom. A könyvben találsz egy külön fejezetet a kérésekről, mielőtt írnál, kérlek azt olvasd el, abban leírta...
