Ketten, magányosan | Anime oneshots

Nakahara Chuuya:Drog

[Név] egész életében szenvedett. Vagyis, inkább elhitette magával, hogy az élete szörnyű. Apróságokon szomorodott el, emiatt a lelke gyenge lett és érzékeny. Rosszul lett, mikor magára nézett, elszigetelődött és megkeseredett néhány rossz mesétől, amiket képtelen volt elengedni. Ezek után pedig betörték az élete ajtaját az igazi problémák, amiket ezek a hazugságok okoztak. A szülei észre vették a lelki roncsolódását és, mivel mindkettejük személyisége vádaskodó volt, egymásra kezdtek mutogatni. [Név] estéit zajossá tették a kisebb viták és orbitális veszekedések és magát hibáztatta - életében először valamennyire jogosan -, mint minden egyes apróságért. 

Annak ellenére, hogy a hozzá két legközelebb álló személyek megutálták egymást orvoshoz vitték és mindent megtettek annak érdekében, hogy a lányuk lelki egészsége vissza álljon. 

[Név] lassan 22 éves lett, fiatal felnőtt lett, a lelke viszont leragadt, tinédzser maradt és tovább dédelgette magát a hamis, általa létrehozott rémálomvilágban. Önmagának okozott lelki fájdalmat, magát lökte a sötét szakadék mélyére, ezek miatt pedig minden nap ideges volt, egy idő után pedig a mindennapi nyugtató nem vált be. Kétségbe esett és már maga se tudja hogyan nyúlt a drogok után, de rájuk szokott és képtelen volt letenni. Titokban lopódzott ki éjszakánként beszerezni és olyan helyeken juttatta a szervezetébe, amelyek forgalmasak, mégis van olyan hely, ahol nem veszik észre.

Aznap is kiment, kiürült a feje és mosolygott, mint egy gyerek. Egy sötétebb utcácska szélén ült, takarásban a többi embertől, mégis hallható távolságban. Sétáltak arra, de megkönnyebbült, nem tudott félni az előtte elhaladóktól és attól sem félt, hogy otthagyja a zsebéből kihullott személyigazolványát. 

 Ignorálta, mikor valaki megkocogtatta a vállát, mert tudta, hogy vagy elrontják az örömét vagy hazaviszik és egyik sem volt kedvére. 

Zavarója sóhajtott. Tudta milyen a Yokohamai alvilág, leginkább azért, mert ő is része volt és nem akarta egyedül hagyni a hideg betonon ülni a fiatal lányt. Diáknak nézte, azt hitte szimplán lerészegedett egy szórakozó helyen és tapasztalta már, hogy részegen nem lehet a legtisztábban gondolkodni és cselekedni. 

Az első jele, hogy a lány nem szimplán részeg az volt, hogy mikor a vörös felrántotta nem éppen a legóvatosabb módon, az nem tette szóvá, csupán némán tűrte, majd a férfinek támaszkodva állt meg. Össze ráncolta a szemöldökét és [Név] egyik kezét átvetve a nyakán támogatta őt a gyaloglásban. 

[Név] nem tudta hova viszik, mégsem lett urrá rajta a félelem. Az agya a drog hatása alatt volt, megkönnyebbültnek érezte magát és ezek lefoglalták a figyelmét. Még az utcai lámpák vakító fénye is jobban lekötötte, mint a mellette sétáló idegen. 

Kora reggel, mikor [Név] felkelt nem tudta hol van. Kétségbe esett, igazság szerint már túl későn. Első dolga nem az volt, hogy megnézte visel-e még ruhát, ő inkább a szökésen kezdett agyalni. Mikor pedig a vörös férfi lépett be a szobába kezében egy tányérral össze rezzent, majdnem felsikított és kiugrott az ablakon. 

-Jó reggelt!

 Az éjjeli szekrényre tette a tányért, de kimenni nem ment ki, inkább leült az ágyra és [Név]-et/-át/-ót/-it figyelte. A nevét már tudta, előző este felvette a piszkos földről a kis halványkék kártyát és persze leolvasta róla kinek is segít, így már csak az érdekelte mit keresett ott. 

[Név] éhes volt, így nem törődött az őt figyelő emberrel, mohón enni kezdte az ételt, bele sem gondolt mit tartalmazhat. A másik ebből leszűrte, hogy az előtte helyet foglaló személy  nem igazán szokta átgondolni a helyzeteket. Valamennyire igaza is volt. 

A férfi, mint kiderült Chuuya szó nélkül elengedte őt, nem mérgezte meg és egy ujjal sem ért hozzá. [Név] mosolyt erőltetett magára és kedves hangon mondott búcsút a vörösnek. 

Chuuya segíteni akart. Az ok, amiért ezt érezte számára is ismeretlen volt, de mégis ezt akarta. Többször is felkereste a lányt, beszélgetett vele és minden erejével próbálta kihúzni őt a sötét elégedetlenségből, miközben fokozatosan szeretett bele a szép, [szemszín] szemekbe és azok tulajdonosába, és miután kiderült, hogy szerelme viszonzott megtöltötte a másik szívét a szeretetével. 

[Név] jobban volt, életében először elhitte, mikor valaki azt mondta neki szép, csinos, okos és ilyesféle dolgokat. Szépnek látta magát, elkezdte azt látni, amit mások és tetszett neki. Chuuya meggyógyította a lány lelkét és elvette, leszoktatta a drogokról és [Név] végre őszintén boldognak érezte magát.