Ketten, magányosan | Anime oneshots

Dazai Osamu: Borús Nap A Be Nem Következett Esővel

Borús nap volt, Dazai nem számított semmi jóra ezzel kapcsolatban, tudiillik nem kedvelte az esőt. Ki nem állhatta, mikor a ruhái eláznak a csapadéktól és a kelleténél jobban hozzá simulnak a bőréhez utána, pedig csöpögjön belőlük az égből származó víz.

Mikor ezen gondolkodott jutottak eszébe az eső előnyei, például az azt követő nedves illat. Igen, azt már szerette, mikor a "zuhany" után mélyet lélegzett a levegőből és érezte az eső mámorító illatát.

Dazai elhessegette ezeket a gondolatokat. Másra kellett koncentrálnia, valamire, ami sokkal fontosabb az esőnél és annak illatánál. (Bár, a gondolat, hogy később eljön a zápor nem hagyta békén.)

Fel nézett a földről, a sötét ellenére tisztán látott mindent és mindenkit, ebből kiindulva látta azt is, hogy valaki hiányzik. Dazai még egyszer körül nézett, hátha csak nem vette észre, de nem, Naito tényleg késett pár percet. A barna el lökte magát a faltól, amihez addig támaszkodott és egy véletlenszerű ablakhoz sétált. Ő akart az első lenni, aki látja a vörös hajú lányt a helyszínre érni.

Nem várt sokat, csupán néhány röpke percet és már látta is Naitot a bejárat felé futni. Ellépett az ablaktól, helyette az ajtó felé indult és pont, mikor a másik a vas elé ért tárta ki azt. Naito hálásan rámosolygott és gyors, siető léptekkel került beljebb a helyiségbe.

Egyre több felhő gyűlt az égre, egyre feketébbek, egyre sötétebbek és ez Dazainak nem tetszett. A közelgő csapadék még inkább elvonta figyelme sószemnyi részét, és akkor elfogta valami féle leírhatatlan rossz előérzet. Dazait pedig nem sokszor verték át a megérzései.

Hideg volt, az ősz közepébe léptek, a cidris levegő csípte az emberek bőrét. Egyszerre bánta meg majdnem mindenki, hogy nem vittek magukkal kabátot. Dazai topogni kezdett, de talán ő volt az egyetlen, aki nem a nullához közelítő hőmérséklet miatt. A barna ki nem állhatta, ha valaki észrevehetően késik, akkor pedig még az is rá tett egy lapáttal, higy rettentően unatkozott. Magyot sóhajtott, leült egy előre oda készített székre és a nyakkendőjével kezdett játszani.

Cipő kopogás. Ez volt az első, amire Dazai felnézett. Maréknyi jólöltözött férfi állt maréknyi napszemüveg mögé bújtatott férfi előtt.

Dazai kezdett beszélni, hangja semleges volt, minden ember agyában visszhangzott egy darabig. A másik fél ki kérte magának, hogy nem a maffia fejét kapta maga elé ezüsttálcán. Dazai próbálta nyugtatni, rávenni, hogy beérje vele, de a férfi mindenképp Morival akart beszélni. Posztolyt rántott, pedig teljesen felesleges volt egy ilyen csekélység miatt.

Naito csöndben volt, felmérte a férfit. Talpig fehérbe és bézsbe öltözött, kalapot viselt és sötétített lencséjű szögletes szemüvege. Állát talán negyed centis szakáll fedte, néhány alig észre vehető morzsa is megült rajta, bézs kalapja alól pedig kilógott nyakközépig érő szőke haja. Nyakkendő helyett szalvéta szerű kendőt kötött a nyakába és izzón sárga kővel díszített tűvel rögzítette. Egyik maffiásnak sem volt szimpatikus.

A férfi sokat képzelt magáról, és egyre jobban idegesítette, hogy nem kapja meg, amit akar. Tüzet nyittatott és várta, inkább remélte, hogy nyernek a maffia ellen. Felbátorodott, mikor Dazai csak hátrébb lépett egyel, harsányan nevetni kezdett, szóvá tette azt, hogy ő a főnököt érdemli, nem pedig egy "taknyos rinédzsert", és mikor a fiatalabbik védte volna magát arcon vágta.

Naitonál itt elszakadt valami. Dühös lett, égették belülről a harag lángjai, amiknek ki kellett törniük. Áldatlanok indultak meg feléjük, ő pedig az összeset a földre taszította.

Semelyik oldal sem úgy tervezte a dolgokat, mint ahogy történtek. Mindketten egy egyezségben reménykedtek, ami mindkettejük számára előnyös, és mégis, ezúttal csak a maffia számára végződött előnyösen az az eset.

Dazai és Naito szerezte a legkevesebb sebet. A fiú csupán egy vörös foltot szerzett az arcán, a lány néhány aprócska karcolást. A barna szokás szerint komor arckifejezéssel távozott, Naito viszont a korábbi dühe ellenére széles mosollyal az arcán ment mellette.

Akkor senki sem úgy tervezte azt a megbeszélést, ez igaz, de a maffia jól járt, és az oda tartozóknak csak ez számított.

LunaNaito-chan kérésére, remélem tetszett.