Ketten, magányosan | Anime oneshots

Dazai Osamu: Szabad Leszel II.

Naito még utoljára visszapillantott a bátyjára, mielőtt a fémajtó bezártával az élet elvágja a maffiától.

A vörös szemeit bántotta a hirtelen jött sok fény. A nagy, fekete épületben, melyből az előző pillanatban lépett ki nem volt sok fény, annak ellenére, hogy a város forgalmasabb részeiről csupa üvegnek látszott a hátsóbb részekre nem jutott annyi ablak.

Naitot újból megütötte a szabadság édes érzése. Zöld szemei ragyogni kezdtek és akármennyire csak az egyik maffia mögötti sötét sikátorba érkeztek minden egyes apró részletet mélyen az emlékei közé akart helyezni.

Dazai az ajtótól néhány lépésre lévő zöld szemetes mellé lépett. Korábban elrejtett ott egy fakó barna kartondobozt, amely finom anyagú, kényelmes ruháknak adott helyet. A férfi Naito kezébe adta, majd arrébb ment, annyi privát teret adva ezzel a lánynak, amennyit csak tudott.

Dazai nem tudta milyen ruhák tetszenének Naitonak, pontosan azt sem tudta mekkorát vegyen, így találomra választott egy hosszabb, világosbarna ruhát.

Naitonak alig volt ideje körbe nézni a sikátor végén, mivel Dazai húzni kezdte maga után. Talán életében először, de egy majdnem átlagos napot eltervezett és nem akart eltérni eme tervtől.

Végül teljesült a kívánsága. Tulajdonképpen nem tervezett mást, csak körbe menni Naitoval a városban, nevetni és szórakozni.

Dazai az egész napot egy nyereségként élte meg, a kedvence mégis az volt, mikor Naito az óriáskerék ablakából elvarázsolva tekintett le Yokohama kikötővárosára.

LunaNaito-chan kérésére, remélem tetszett.