Nem telt el sok idő, csupán fél óra, mikor Naito kiment a konyhába ösdzeszedni az éles öveg szilánkokat. Dazai továbbra is érzte a bűntudatot, továbbra is sajnálta, amit a szavai rejtettek, sőt, szinte egyenesen ki mondta.
Naito mindig óvatos volt, óvatos volt, mikor főzött, mikor az utcán sétált, mikor akcióra küldték, de mikor azt a nagyobb üveg szilánkot szedte fel a földről nem volt elég óvatos, így az mélyen megvágta a kezét vörös csíkot hagyva maga után. Naito felszisszent, eszméletlenül fájt neki a vágás, ő s3m szerette a fájdalmat. Bár azt ki szereti a mazochistákon kívül?
Dazai meghallotta Naito fájdalmas hangját és halk szitkozódásait, és a legrosszabb eshetőség jutott rögtön eszébe, pont, mint Naitonak.
Azonnal fel pattant a matracról, mely addig mélyen besüppedt alatta, most pedig gyorsan nyerte vissza eredeti formáját.
Amint meglátta Naito vérző kezét óvatosan felemelte és annál fogva a fürdőbe vezette a lányt.
Naito újból felszisszent, mikor a hideg fertőtlenítő csípni kezdte friss sebét, Dazai pedig sűrű bocánat kérések közepette folytatta csak a sérülés megóvását attól, hogy elfertőződjön. A vörös számára megkönnyebbülés volt, mikor a barna elvette a maró szagú folyadékkal áztatott vattát és helyette a durva tapintású gézzel kezdte el körbe tekerni a kezét.
Dazai végzett és vissza pakolta az ellátáshoz szükséges dolgokat a szekrénybe, majd Naito mellé ült a kád szélére.
-Naito, máskor kérlek jussak eszedbe és légy óvatosabb!
A lány elnevette magát és közelebb bújt a férfihez.
LunaNaito-chan kérésére a folytatás. Remélem tetszik.
BINABASA MO ANG
Ketten, magányosan | Anime oneshots
FanfictionOneshot-ok, történetek, amiket teljesen véletlenszerű események inspiráltak. Ha szeretnél, kérhetsz, nem bántalak miatta és természetesen megírom. A könyvben találsz egy külön fejezetet a kérésekről, mielőtt írnál, kérlek azt olvasd el, abban leírta...
