Ketten, magányosan | Anime oneshots

Fyodor Dostoyevsky: Мой дорогой

A napok szürkék voltak mióta egyedül éltél a parányi lakásban. Az ablakok másik oldalán fehérlett ugyan a hó telenként, azonban ez csak erősítette a fekete-fehér hatását a világnak. Üresnek érezted magad Fyodor nélkül.

Sose mesélt rólad senkinek, tulajdonképpen a létezésedet is csak meg-megemlítette. Te voltál az ő drága kincse, a titka, amit magának akart és senki másnak. Elrejtett a világ meredező szemei elől, csak a sajátját engedte rád tévedni, te pedig odadobtál mindent ezekért a pillantásokért. Tulajdonképpen nem kellett sok mindent elengedned: csak egy lakásod volt a benne lévő holmijaiddal és eszközeiddel, azok sem álltak különösképpen közel a szívedhez, így könnyen megváltál tőlük. Fyodor karjaiba borultál, mikor ő erre kért, ő pedig a tieidbe, ha te kérted rá. Szerelmetek első hónapjaiban úgy érezted, ketten indultok a világ ellen, ami el akart nyomni, mert másak vagytok. Így volt, Fyodor-t el akarták nyomni, mert áldott volt, téged pedig, mert máshogy láttad a világot. Segítettetek egymásnak, majd együtt maradtatok azután is, hogy megszabadultatok a súlytól a vállatokon. A kedvenc mondatod kettőtökre továbbra is a ketten a világ ellen volt.

Fyodor azonban nem felejtette el addigi tervét a házassági papírok aláírása után sem. Messzire ment, hogy beteljesítse, téged viszont nem vitt magával. Félt, hogy ártanak neked, az pedig a legrosszabb eshetőség lett volna számára, így megkért, hogy maradj otthon. Két kezedet fogva kötötte a lelkedre, hogy csak vásárolni vagy élet-halál helyzetben hagyod el a lakást. Megígérted, mert tudtad, hogy elég teher lesz rajta az út folyamán és nem akartad, hogy miattad is aggódjon, azonban a válaszod idővel megbántad. Untad a szobák fehér falait és a sarkaikban feszülő pókhálókat, amiket fél perc néma szuggerálás után leszedtél. Néhányszor látni vélted Fyodor sziluettjét, ám ezek a következő pislogás után tovaszálltak és újra egyedül maradtál.

Egy hely volt, ahol biztosan tudtad, hogy megtalálod: az álmaid világa. Minden nap vártad, mikor fáradsz el annyira, hogy álomba szenderülj, egy idő után pedig altatók segítségét kérted, hogy minél hamarabb találkozhass Fyodor-ral. Egyszer megfordult a fejedben, hogy tovább vagy örökké is maradhatnál a világossárga pirulák segítségével, de hamar elvetetted az ötletet. Fyodor-on kívül nem sok minden kötött az élethez, de azok szorosan, így az öngyilkosság múló fellángolásként élt benned kettő percig.

Egy idő után kezdted úgy érezni, hogy beleőrülsz a bezártságba. Ki akartál menni, messzebb a bevásárlóközpontnál és - igaz Fyodor megtiltotta, de mégis sokszor könyököltél az ablakpárkányon. Figyelted, ahogy az emberek élik az életüket, egy idő után pedig vágyni kezdtél erre az egyszerűségre. Elgondolkodtál azon, hogy elmenekülj  a falak semmitmondó börtönéből. Élni akartál, vágytál a szabadságra, gondolatban már a csomagjaidat pakoltad egy bőröndbe, azonban pár perccel később elengedted az ábrándot. Szeretted Fyodor-t és bíztál az ígéretében, miszerint hazamegy hozzád miután elvégezte a dolgát külföldön. Tovább élted az életed a lakásba zárva.

Már szinte beletörődtél abba, hogy Fyodor lehet, többé nem tér haza, mikor hallottad, ahogy valaki a zárral babrál. Olyan régen vártál már a férjedre, hogy nem ő volt az első gondolatod, hanem hogy valaki be akar törni a lakásba. A konyhába mentél és felvetted az első kezed ügyébe kerülő tárgyat - mentségedre szóljon, hogy nem koncentráltál, mert a kezedbem szorongatott villával nem sokra mentél volna. A zokniba rejtett lábad halkan közeledett az előszoba felé.

Annyira meglepődtél, mikor fáradt szemű férjedet láttad az ajtóban, hogy észre sem vetted, mikor gyengéden kifejtette a villát az ujjaid közül. Boldog voltál, hogy nem mentél el és nem engedtél a csábító gondolatnak. Forró könnyeid égették az arcod, ahogy végig folytak azon, majd az álladnál lecseppentek a földre. Elgyengülve simultál Fyodor szerető ölelésébe hallgatva, ahogy a szíve hevesen dobog érted.

– Semmi baj, kedvesem. Nincs miért sírnod. Már itt vagyok.

.

.

.

Ninotchka_ kérésére, remélem tetszett.

A cím jelentése kedvesem.