Dazai mosolyogva feküdt az ágyban karjai közt kedvesével. Boldog volt a hírtől, miszerint apa lesz.
Érdekes gondolatok futottak át az agyán. Hogy akármi baja lesz, ő meg szeretné vigasztalni, bármilyen kedve lesz is, szeretne vele minden nap mosolyogni és akármitől féljen is, meg szeretné majd védeni. Hirtelen öltött alakot egy félelmet és aggodalmat keltő gondolat is. Egy gondolat, ami ilyenkor mindenkinek eszébe jut és mindenkit megfélemlít.
- Naito. Mi lesz akkor, ha nem leszek jó apa?
Dazai hirtelen ült fel, a vörösnek így nem maradt ideje reagálni. A férfi kezeit az ölébe ejtette, ujjai valamennyire összefonódtak.
- Mi van akkor, ha nem tudom megvédeni? Mi van akkor, ha képtelen leszek jó apává válni?
Mindketten tudták, hogy Dazai a bizonytalanság apró gödrébe lépett, amiből egyedül csak nehezen tudna kilépni.
Naito kihúzta a férfi egyik kezét a másik ujjai gyönge szorításából és a sajátjaival fűzte őket össze.
- Ide figyelj, Osamu! Te leszel a világ legeslegjobb apukája.
Dazai ránézett, barna szemei továbbra is a kétség jeleit mutatták.
- Honnan veszed?
- Tudom és kész! És hiszek is benne. Te pedig nekem higgy!
A barna pislogott párat, el kellett oszlatnia a gödörben lévő ködöt, majd elmosolyodott.
- Hiszek neked, Naito.
LunaNaito-chan kérésére, remélem tetszett!
YOU ARE READING
Ketten, magányosan | Anime oneshots
FanfictionOneshot-ok, történetek, amiket teljesen véletlenszerű események inspiráltak. Ha szeretnél, kérhetsz, nem bántalak miatta és természetesen megírom. A könyvben találsz egy külön fejezetet a kérésekről, mielőtt írnál, kérlek azt olvasd el, abban leírta...
