Ketten, magányosan | Anime oneshots

Kirishima Ayato: Kizárt

Ahogy Ayato vére átszínezte a ruháit azok átáztak, a vörös folyadék pedig elkezdte elszínezni a padlót is.

.

.

.

Az Aogiri először nem a te "munkádnak" tűnt, ám miután rájöttek a kilétedre muszáj voltál csatlakozni. Ayato akkor feléd nézett és felsegített a földről, felmelegítette a hideg ujjaid, majd rádt terítette vékony kabátját, hogy melegítsen. Te gyengén botorkáltál mellette, míg az ő karjai támogattak és tartottak, hogy el ne ess az elóttetek álló úton.

Az elején betegesen néztél ki. Lefogytál, az arcod beesett, a kezeid csontosak és vékonyak lettek. Nehezedre esett ilyen gyorsan alkalmazkodni az új helyzethez, de ezt a kék hajú fiún kívül senki sem vette figyelembe. Elvárták, hogy ugyanúgy teljesíts, mint mikor erőd teljében vagy, mintha mi se történt volna. Ennek következménye képp pedig még soványabb lettél.

A Korishima fiú akkor kezdett igazán akkor aggódni érted. Ayato a párod volt már egy ideje, még az Aogiei előttről és - igaz, jó mélyre bújtatta magában ezt az érzést, de betegesen féltett téged a világtól. Túl sok embert vesztett el az életében ahhoz, hogy el tudja engedni ezt az érzést, te pedig nem vetted észre, mert akármennyire ismerted őt jól, színészkedni mindig tudott.

Attól kezdve Ayato elvállalta a munkádat. Nem számított az sem, ha vásárolni kellett menned és az sem, ha már jól voltál, hozzászokott és nem bírta abbahagyni. Te kérted, hogy fejezze be, de nem tidta betartani; a szeme előtt mindig látta, hogy meghalsz egy ilyen feladat során, mert nem védett meg.

Sokszor de tényleg, rengetegszer vitáztatok erről. Te mondtad a magad igazát csakúgy, mint ő, de hallgatni egyikőtök sem volt képes. Egyszer Ayato a földhöz vágott egy poharat dühében, mert az esett a keze ügyébe. A csillogó szilánkokból egy-kettő megvágta a lábadat, de te észre se vetted; csak a másik fájdalmas tekintetét láttad.

Attól fogva óvatosabban hoztad fel a témát; lenyelted a dühödet, mikor kihúzta a kezedből a munkád és csöndben kezelted a sebeit, mikor hazaért, csak halkan, suttogva jegyezted meg, hogy néha pihenjen egy keveset.

De a te türelmed se volt végtelen.

Egyszer nálad is be tudott telni az a bizonyos pohár.

.

.

.

Késő este volt már, de te még Ayato-t vártad. A tévét nézted a kis, bézs színű kanapétokon ülve. Emlékeztél, ahogy spóroltatok rá és az örömödre, mikor végre a nappalitok részévé vált. Azóta néhányszor leö tötted kávéval, esetleg teával, ami halvány foltot hagyott a világos bútoron. Az összeset bántad, mert a barna és piros nyomok csúfították a szép huzatot.

Ayato sosem kopogott. Nem csoda, hiszen a saját lakásába ment be mindig, de akkor egy ilyen hangra figyeltél fel. Vagy, nem is, inkább dörömbölésre, de nem ismétlődött. Egyetlen hangos csattanás hallatszott, amire felkaptad a fejed.

Siettél; sejtetted, hogy Ayato van a másik oldalon, de fogalmad sem volt a hangról, ami felkeltette a figyelmed. Reménykedtél, hogy nem fog kelleni, de a nappaliban lévő dohányzóasztalra már kikészítetted a fertőtlenítőt és a kötszert.

- Jézusom, Ayato! - a szád elé kaptad a kezed. A fiú alig állt a lábán, rögrön megértetted azt a csattanó hangot. Egyik kezét a vállához nyomta és mikor a vér fémes szaga megcsapta az orrod tudtad, hogy jó döntés volt kitenni a kötszert.

- Szia... - Ayato alig tudott kinyögni pár szót, mikor leültetted.

- Csak maradj nyugton! - a kezedbe vetted a vattát és ráöntötted a maró fertőtlenítőt. A fiú sziszegve tűrte, hogy lekezeld.

- Sajnálom.

- Sajnálhatod is! - akaratodon kívül felemelted a hangod, ahogy válaszoltál. - Igazán vigyázhatnál magadra jobban is!

Ayato megsimogatta az arcodat, hogy lenyugtasson, majd magához húzott.

- Legközelebb én megyek. Vagy magaddal kell vinned!

- Kizárt. - mondta Ayato, majd halkan elaludt, de felesleges volt arra az egy szóra időt szánnia. Túl sokat kellett aggódnod érte az elmúlt időben, hogy betartsd be az ígéreted.

.

.

.

- batyadjegyese kérésére, remélem tetszett! Sajnálom, hogy ennyit kellett rá várnod, de remélem megérte. (zárójelben megjegyzem, tetszik a felhasználóneved :"))