Ketten, magányosan | Anime oneshots

Jabami Yumeko: Valaki Helyett

Jabami Yumeko. A Hyakkaou Magánakadémia diákja, aki sorra győzte le a diáktanács tagjait. Akiről mindenki tud, de ő jóval kevesebb embert ismer. És ott vannak még a fiúk is, akiknek csorog rá a nyála.

Főszereplőnk viszont nem fiú, így tisztességesen próbál beszélgetni Yumekóval. Balszerencséjére viszont olyan kevésszer és ritkán próbálkozott, hogy a frufrus nem emlékezett rá, ez pedigfolyton folyvást letörté tette őt. [Név] sokszor figyelte a másikat, de annak ez fel se tűnt. A lány a nyakában lógó műanyagra nézett, amire egy szó volt láthatóan rá írva.

Cirmi.

A mai napig emlékszik, hogyan alázták porig, hogyan taszították a mélybe, hogyan vették el tőle az akadémián szerzett rangját, hogyan tették házi állattá. Továbbra is mérhetetlenül haragszik, de nem a kihívójára, hanem magára, amiért volt olyan ostoba, hogy bele menjen abba az egyszerűnek tűnő játékba.

Mikor elvesztette a játszmát agresszívan ütött szét ököllel egy tükröt, aminek szílánkjai nyomai örök nyomot hagytak az öklén. A vörös vér a retinájába égett, az ingje pedig a szemetesben landolt a kimoshatatlan, piros létől.

Azért szerette meg Yumekót, mert a régi önmagára emlékeztette. Ő sem a pénzért vagy a rangért - jó, számára ezek is jelentős okok voltak -, hanem a szerencsejáték által nyújtott izgalom és szórakozás miatt játszott. A kedvenc része pedig a mai napig az, mikor az ellenfele kétségbeesetten rogy össze vagy dől az asztalra. Imádta nézni, ahogy mások nem merik kihívni, viszont félnek vissza utasítani a felkérést, mert abban reménykednek, hogy legyőzik őt és nagyobb rangra tesznek szert az iskolai hierarchiában.

Aztán jött ő, az a kék szemű démon, aki [Név]-en/-ón/-án/-in gyakorolt mielőtt a diákelnököt célozta volna meg. Puszta véletlen volt, hogy a [hajszín] hajú lány kedvenc játékát akarta játszani, amit a másik ha akart sem tudott volna elutasítani.

Momobami Kirari csúnyán elverte az addig verhetetlen [Név]-et/-át/-ót/-it, aki akkor tapasztalta meg életében leginkább, milyen is rettegni a házi állattá válástól.

Azóta napi rendszerességgel mentek oda hozzá magukat istennőnek képzelő hölgyemények, hogy megtépjék a haját, vagy hogy valamilyen őrültséget csináltassanak vele.

Yumeko más volt. Az első házi állatnak, akivel talákozott kifizette a tartozását, nem foglalkozott azzal, hogy ebben az iskolában azoknak a diákoknak, akiknek biléta lóg a nyakában, az ő cipőjét kéne csókolni, azzal sem foglalkozott, mikor ő azzá vált, nem, ő csak tovább játszott ezzel őrületbe kergetve másokat. Még az iskola kincstárnokától is elvette az életét, az isten szerelmére! Ezek után melyik Momobami ne akarná kihívni?

A szavazásban a házi állatok is részt vehetnek, mégis, [Név] inkább ki marad belőle. Nem akar még többet elveszíteni, nem akarja újra elveszíteni a józan eszét, mikor végre újra vissza kapta. Oda adta hát a kis, türkiz kék és fekete zsetont Kirari elnöknőnek és kifolyt a választás áramlatából.

-[Név]-san, igaz?

A [hajszín] hajú a hang irányába fordult. A fekete hajú lány arcán egy levakarhatatlan mosoly húzódott, kedves arcot mutatott, annak ellenére, milyen őrült volt, ha játszott.

-Vegye le azt a csúf bikétát, hisz' már úgy sem házi állat!

[Név] szemöldökei a felhőket karcolták, nem tudta mire vélni ezt a mondatot,hiszen nem volt pénze kifizetni az adósságát.

-Tessék?

-Már nem házi állat, vegye le a bilétát!

[Név] hitetlenül felnevetett. Emlékei szerint tényleg nem fizetett és már az élete tervét is kiadták neki.

-[Név]-san, kifizettem maga helyett.

A lány hangja elakadt. Ezzel nem számolt, nem is tudta, hogy más is kifizetheti helyette. Kitágult szemekkel nézett Yumekora.

-Mégis miért tenne ilyet?

Yumeko össze csapta a két tenyerét.

-Sokszor próbált már velem társalogni, és nem akartam ezt úgy tenni, hogy folyton oda jönnek magához az emberek a lehetetleb kéréseikkel.

[Név] szíve nagyot dobbant, rég nem tett érte senki semmit, már elkezdte félre tenni a pénzt a tartozására, azt hitte nagymama koráig sem fizeti ki. Erre jön Jabami Yumeko és kifizeti neki az egészet önszántából.

-Akkor, mesél magáról?