Nyári meleg szellő lengeti meg ezernyi fa lombjait, mintha leveleik valójában vékony ruhák lennének és el akarná őket rabolni. A zöld sapkák árnyékában lévő késő tavaszi idő kellemesen hűvösebb volt, mint a fedetlen nap alatt. Naito és Dazai ezt élvezte ki. Azt a kevés, de pont elég hőmérséklet különbséget.
Maguk sem tudták miért pont odamentek. El akartak szakadni egy kicsit az emberek sokaságától, levegőt akartak venni, mozgás teret akartak és a másik közelségére vágytak. És ha elég erősek, akkor néhán yok is elég egy szabadnaphoz.
Naito örömteli mosollyal az arcán haladt a kitaposott földön, néhol pördült egyet, néhol pedig válla fölött tekintett hátra partnerére. Dazai szíve ilyenkor nagyot dobbant, ő is engedte szélesebbre nyúlni ajkait.
Naito szeme mégjobban felragyogott, mikor rálátást nyerta magas fűvel benőtt tisztásra, melyben az apró szirmú virágok mákszemnyi pontokként terültek szét. Száz meg száz színes foltot látott, mintha csak az ecsetről fröcskölték volna le a festéket, ez a látvány pedig egy kis ideig rabul ejtette és messzire repítette a képzeletét.
Dazai mellé ért, ő is a tájat kémlelte, de az ő tekintetét a lány bája hamarabb lekötötte. Naito arcán egy szélesen boldog mosolyt látott, és ez megdobbantotta sebes szívét.Szerette látni egyetlen szerelmét így látni.
Észre se vették, hogy az ég sötétékbe fordult, mintha egy papírra rá öntöttek volna egy adag áfonyakék tintát, majd fehér festéket fröcsköltek volna rá.
Mindenkinek másmilyennek tűnik az ég. Valakinek komornak, valakinek örömtelinek. Van olyan aki fél benne, és van olyan is, aki mellette otthon érzi magát. Embere válogatja.
Mindenesetre Naito és Dazai nem rettegett ettől, igazából szerették látni, ahogy az apró fehér pontok egy leheletnyi fényt adnak a majdnem fekete háttérnek. Mindketten csodálva néztek fel rá esténként a kicsi ablakból, de most, a szabad ég alatt másnak hatott.
Naito szemei odatapadtak, mint mikor a ragasztóval rögzítenek valamit.
Késő volt, minketten elnyomtak már néhány ásítást, Dazai szemhéjai már majdnem összeragadtak. Igen hamar dőlt a vörös vállának, aki ezt észre véve egy nagyobb rókává alakulva pihent meg, miközben az a puha szőrt érezvén jobban hozzásimult
LunaNaito-chan kérésére, remélem tetszett!
YOU ARE READING
Ketten, magányosan | Anime oneshots
FanfictionOneshot-ok, történetek, amiket teljesen véletlenszerű események inspiráltak. Ha szeretnél, kérhetsz, nem bántalak miatta és természetesen megírom. A könyvben találsz egy külön fejezetet a kérésekről, mielőtt írnál, kérlek azt olvasd el, abban leírta...
