BSD Thief AU
Ritka volt, hogy a Nakahara testvéreket ilyen későn értesítették volna, de most mégis megtörtént és a két vörös sietve érkezett a megadott múzeumba - igaz, nem ugyan azzal a szándékkal.
Az idősebbik testvér egy diadalmas mosoly kíséretében kezdte el keresni a személyt, akit már hónapok, talán már fél éve üldözött. Elege volt már abból, hogy - kedves nyomozónk így utalt rá mindig , mikor szóba jött - lila kalapos idióta egyfolytában kicsúszik a markából, és mikor értesítették, hogy kedves "barátja" ezúttal képtelen volt elmenekülni a helyszínről még egy kis öröm táncot is elejtett.
Húga, Naito, vele ellentétben nem volt ilyen boldog, mikor közölték vele ezt a tudni valót.Kissé kétségbe esetten kezdte keresni a nagy, fehér épületben az annál jóval kisebb lila kalapos férfit.
Először félt bevállalni, hogy a bátyja találja meg előbb, ezért észrevétlenül követte, de később rá jött, hogy ezzel annyit ér el, hogy egyszerre lelnek rá, ami számukra megint csak nem előnyös. Így hát külön vállt Chuuyától és saját utakon kezdte keresni Dazait.
A barna minden lépés hang elől menekült. Nem kaphatták el, a kihívott nyomozó és a büszkesége is vissza tartotta, hogy az egyszerű menekülési utakon távozzon. Az értékeken, amiket, szereztek a társai már rég elvitték, Legalább arra nem kell figyelnem. - gondolta magában Dazai. De mikor meglátta a hosszabb, vörös hajkoronát inkább egy rejtett helyre állt, ahol biztos volt benne, Naito észre fogja venni. És - mivel tudjuk, hogy Dazai nem a "gyakorta" történő tévedéseiről híres - úgy lett, ahogy meg gondolta.
Amint a kalap a nagy, lila tollal Naito látókörébe került eszébe sem jutott, lehet van valaki mögöttük, rögtön Dazaihoz futott.
Egyikük sem hitte, hogy egyszer még az előtt kapcsol be a riasztó és zárja le a ki utakat egy épületben, mielőtt Dazai még képes lenne elmenni onnan.
Naito egyszerre volt boldog, kétségbe esett volt és félt egyszerre. Öröm töltötte el, hogy láthatja szerelmét, viszont csüggedt és riadt volt, hisz' benne volt a pakliban, hogy valaki rájuk talál.
-Osamu!
Naito hangja nem volt hangos, jó, hogy Dazai meghallotta.
A barna hajú kinyújtotta a kezét, amit a vörös el is kapott. Szüksége volt most erre a kézre.
Naito, mikor őt és Chuuyát olyan helyszínre hívták, ahol Dazaiék követtek el valamit, olyankor azt érezte egy vastag üvegfal van kettejük között, amit egyikük sem akar, hogy ott legyen, mégis jelen van.
-Ígérem, valahogy segítek neked.
-Azzal csak magad sodrod bajba, Naito.
-Nem érdekel!
Naito nem féltette magát, Dazait sokkal inkább. Sose hagyta a bátyjának megtalálni, akármennyire szerette a másik vöröst is.
Nehézkesen sikerült csak elkerülni az ott lévő emberek figyelmét és megkeresni az egyik hátsó ajtót, amin keresztül Dazai biztonságosan elmenekülhet.
A zár kattant, persze kulcs nélkül. Nincs szükségünk arra - mondta Dazai - csak egy hajtűre.
-Mikor találkozunk legközelebb?
Dazai válasz helyett közel húzta magához Naitot és csókba invitálta. És a vörös számára akkor bizonyította,
hogy az üvegfal nem létezik,
vagy áttörhető.
LunaNaito-chan kérésere, remélem tetszik.
DU LIEST GERADE
Ketten, magányosan | Anime oneshots
FanfictionOneshot-ok, történetek, amiket teljesen véletlenszerű események inspiráltak. Ha szeretnél, kérhetsz, nem bántalak miatta és természetesen megírom. A könyvben találsz egy külön fejezetet a kérésekről, mielőtt írnál, kérlek azt olvasd el, abban leírta...
