Társas szenvedély

8 | e l s ő l e c k e

Estelle

-Mi ez a szar?-vágta le elém az apám az üveg olcsó likőrt, amiért kiküldött a boltba.-Én whiskeyt mondtam, mostmár süket is vagy?

Az üveg nagyot csattant , ahogy földet ért, így kifolyt belőle a ragacsos, édes illatú ital.

-Ez volt a legolcsóbb.-mondtam nagyot nyelve, próbálva elnyomni a rettegésemet.

Az apám már megint kiszámíthatatlan állapotban volt.

Kiküldött este nyolckor, mikor már éppen készültem lefeküdni, valami piáért. Pénzt persze nem volt hajlandó adni, közölte, hogy oldjam meg, ahogy szeretném, így azt muszáj voltam saját pénzből fizetni. Egyáltalán nem tehettem meg, hogy költekezzek, de ez is húsz dolcsimba került a rohadt éjjel - nappali árainak köszönhetően, amit sokkal szívesebben költöttem volna Bellere, arról nem is beszélve, hogy ígyis húsz percet sétáltam oda, meg vissza is, hogy egy valamennyivel olcsóbb helyen vegyek neki piát. Azt azonban nem mertem megkockáztatni, mi lesz, ha anélkül megyek haza.

-Leszarom mennyibe kerül, ha whiskeyt kérek, azt hozol. Hálátlan kis szar, ezen tudsz spórolni.-fröcsögte izzó szemekkel nézve rám.

Megint rettenetesen alkohol szaga volt, így nem lepődtem meg az agresszióján. Mindig akkor volt ilyen elmebeteg, mikor már bőven átlépte azt a határt, hogy másnap bármire emlékezzen. Szimplán csak rühelltem rá nézni ilyenkor, mert miután az ő szemét örököltem, így akárhányszor tükörbe néztem, kicsit őt is láttam visszanézni rám.

Hirtelen anya lépett be a nappaliba, így az apám elhátrált. Nem változtatott ez azonban azon a tényen, hogy túl dühös volt ahhoz, hogy ezt bármilyen módon megússzam ma este. Már kilenc óra volt, fáradt voltam és még tanulni sem volt időm; egyszóval szerettem volna végre elmenekülni a szobánkba. Az apám persze nem így gondolta, mert amint anyám kitette a lábát a helységből, a falnak lökve a nyakamnál fogva szorított oda. Reszketni kezdtem a félelemtől, ahogy az ujjai a bőrömbe vájtak.

-Hála neked, mindenki a kurva városban arról beszél, mekkora egy szar apa lehetek. Annyit nem tudtam megakadályozni, hogy felcsináljon téged valami idióta kis hülyegyerek, mert neked persze dugnod kell minden jöttmentel, mint egy kis kurva.-ahogy csak nőtt a dühe, úgy erősödött a szorítása is, a könnyeim pedig maguktól kezdtek hullani.

Bepánikoltam, mert egyre kevésbé kaptam levegőt, ahogy telt az idő, ő meg csak beszélt és beszélt, észre sem véve magát. Igyekeztem, Istenemre mondom próbáltam a jó dolgokra gondolni, arra koncentrálni, hogy ennek nemsokára vége, de túl sok volt az inger, ami visszarántott a valóságba, hogy ki tudjam zárni őt.

-Tönkreteszed az életünket, az egész családot megszégyeníted és még annyi hasznod sincsen, hogy kimész kurva piát venni.

Alig láttam valamit a könnyeimtől és folyamatosan próbáltam leszedni rólam a kezeit, de nem engedett. Kezdtem erőtlenné válni, a látásom is homályosodott, mégis csak attól rettegtem, mi lesz, ha Belle, vagy Max kijön és közbelépnek. Nem akartam, hogy bármelyikőjük is meglássa, mi történik, így igyekeztem csendben maradni, egy hangot sem kiadni és reméltem, hogy az apám időben le fog nyugodni. Mintha csak az égiek hallották volna a néma imámat, egy ajtó kattant egyet és ő abban a másodpercben elengedett. Hangosan kaptam levegő után, a tüdőm pedig sípolni kezdett az oxigénhiánytól, ahogy végre hozzájutottam a levegőhöz. A könnyeim végigfolytak az arcomon, már nem tudtam gátat szabni nekik, csak elfordultam, hogy senki ne lássa.