Társas szenvedély

10 | f ő p r ó b a

Estelle

Miután végiggyakoroltam Reyesszal három teljes hetet, kisebb - nagyobb sikerrel, így végre eljutottunk arra a pontra, hogy belekezdhettünk a balettórákba is. Persze a lelkemre kötötte, hogy mindenképp gyakoroljak otthon is és nagyon örülne neki, ha azért két havonta megmutatnám, hogy haladok, szóval végül ebben maradtunk és elkezdtünk végre a művalkotás órákon tervezni. Az utolsó héten már kevesebbet találkoztunk suli után, mint addig, így több szabadidőm is volt előkészülni egy programmal szombatra.

De a legfontosabb most mégis a virággála volt, amivel tele volt a fejem, mind anyukaként, mind tanítóként, tekintve, hogy a szervezés nagy része az én vállamat nyomta, nem csak az a feladat, hogy Belle időben eljusson a fellépésre. Bianca addig biztosította, hogy a lányoknak mindenük meg legyen vasárnapra, én pedig intéztem a helybérléseket, a jegyeket a szülőknek, meg nagyrészt a koreográfiát is.

Épp ezért nagy kő gurult le a mellkasomról, hogy végre elérkeztünk a főpróbához, hogy végre egy újabb fél évig ne kelljen fellépések miatt aggódnom. Ígyis, az apám többet tolerált, mint valaha az utóbbi időben, épphogy csak megemlítette a későn érkezésünket, vagy ha túl fáradt voltam ahhoz, hogy szaros puccos ebédet csináljak neki, de már egy hete nem nyúlt hozzám egy ujjal se. Kezdtek végre a csuklómon eltűnni az ujjai által hagyott véraláfutások, így már fedte az alapozó a foltokat. Végre hordhattam háromnegyedes ujjú felsőket is így, nem csak olyat, ami kellően takarta a csuklómat.

-Elle, gyorsnak kell lennünk, mert egy órán belül jön a következő csapat. Behívom a lányokat, rendben?

-Persze, tegyél úgy.-bólintottam, majd felballagva a színpadra a színes szalagokkal a kezemben, hunyorogva végignéztem a nézőtéren.

Egy két szülő vagy testvér hűséges módon kihasználta a lehetőséget és eljött a főpróbára, ami ilyenkor rendelkezésére állt minden szülőnek. Voltak olyanok is, akik valamilyen okból nem tudtak eljönni a gálára, pont ezért lett a főpróbába betekintés ilyen időpontban megoldva, hogy mindenképpen el tudjanak jönni valahogyan.

-Helló Ms. Morgan.-köszönt három lány, akik elsőként értek fel a színpadra, egymás mögött sorakozva.

-Sziasztok.-mosolyogtam rájuk, majd kiadtam nekik gyorsan az instrukciókat, hova álljanak pontosan.

Újra előre nézve ezután, megakadt a szemem Reyeson, aki a szemével Felicityt kereste. A kezében volt a telefonja, gondoltam, hogy képet készítsen és egyedül ült a nézőtér szélén. Fekete pulóver volt rajta, ami rátapadt a kissé szálkásabb alakú fiú karjára, kiemelve az izmait, kontrasztot alkotva a fehér bőréhez. A kék szemei az enyémekre találtak, észrevéve, hogy bámulom őt, így gyorsan elfordítottam a tekintetemet. Nem is értettem, miért néztem így rajta végig, mikor cseppet sem érdekelt, hogy nézett ki.

Egyre több lány érkezett meg, nyomukban Biancával, aki amolyan " ölj meg légyszi " tekintettel nézett rám, miközben a lányokat a helyükre igazította. Belle szófogadóan követte az utasításokat, miközben halkan sutyorgott az egyik barátnőjének a csoportból.

Amíg Bianca a lányokkal foglalkozott, addig én a technikussal beszélgettem a reflektor beállításáról a színpadról kiabálva, amit aztán ki is próbáltunk. Egy kisebb megvakulás után végre dűlőre jutottunk, mi megoldható és mi nem, majd végigmentünk rajta mégegyszer.

-Meddig vigyem ki a kört?-kiáltott le a teremből, ami a nézőtér fölött volt.

-Addig, ahol a lányok a külsőkörben állnak majd. Csak igazítsd hozzájuk mindig, hogy mindegyikőjük jól látszódjon.