A kor nem számít

4. fejezet

Iker

Mire délután beértem az öltözőbe, már szinte mindenki ott volt, kivéve persze az állandóan késő Benzemát, de aztán nem sokkal utánam ő is megérkezett.

- Te is kaptál? - kérdezte Marcelo miközben lepakoltam a táskám.

- Mit?

- Hát csokit - vigyorodott el a bongyor hajú brazil. - Most korábban kaptuk meg a meglepit.

- Szerintem így jelzi, hogy megkapta a csokrunkat - szólt bele a beszélgetésünkbe Luka.

- Akkor nem nyúltunk mellé - néztem a többiekre, akik helyeslőn bólogattak, majd mindenki visszafordult a szekrénye felé, hogy befejezze az átöltözést. A csendet Ronaldo törte meg.

- Basszátok meg, elfogyott a zselém - nézett kétségbeesett szemekkel a kezében tartott üres tégelyre. - Most mi a fenét csináljak?

Egymásra néztünk Ramossal és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.

- Ne röhögjetek, mert ez cseppet sem vicces - nézett ránk mérgesen, mi pedig annál jobban nevettünk.

- Adok én az enyémből - ajánlotta fel Mesut, mire a portugál csak a szemét forgatta.

- Az nem olyan, mint az enyém - durcáskodott, akár egy óvódás. Ekkor Khedira lépett oda hozzá.

- Ha kinyitnád a szemed, tudnád, hogy Jótündér mindenre gondol - vigyorgott és Roni felé nyújtott egy pont ugyanolyan márkájú zselét, mint ami elfogyott neki.

- Hát, ez meg honnan van? - lepődött meg a csatár és kérdőn nézett Samire.

- Az ajtó mögötti kis szekrényen volt. Elfogyott a tusfürdőm és tudom, hogy Jótündér figyel rá, így gondoltam, hogy rakott ki nekem. Akkor láttam, hogy van hajzselé is, mégpedig olyan amilyet te használsz - adott magyarázatot mindenre.

- Kincs az a nő! - sóhajtott Roni, majd eltűnt a zuhanyzóban, hogy rendbe tegye a haját a meccsre.

- Hát, srácok azt hiszem, hogy tényleg megfogtuk az Isten lábát ezzel az ismeretlen jótevővel - mondtam. - Gondoljátok el, mekkora patália lett volna, ha CR7 nem tudja belőni a séróját. Az egész meccsünk úszott volna - vigyorogtam a többiekre, akik vették a poént és ők is nevetni kezdtek.

- Hallottam ám! - kiabált ki az emlegetett szamár a zuhanyzóból.

Jókedvűen mentünk ki az Osasuna ellen. Felspannolva vágtunk bele a játékba, ami meg is látszott rajtunk. Ötöt lőttünk be, de sajnos egyet én nem tudtam védeni, így lett 5-1 a vége. Jókedvűen indultunk az öltözőbe. Én még Saraval telefonáltam, miközben a többiek már elkezdtek hazafelé szállingózni.

- Iker, jössz? - nézett rám Cris, aki ilyenkor mindig bevállalja a csapat hazafurikázását.

- Nem, kösz! - tapasztottam a tenyerem a mobilomra, hogy ne zavarjam meg Sarat a mesélésben, aki éppen egy Atlético Madrid mérkőzést tudósított a meccsünk alatt, és most nekem mesélte el a látottakat - kocsival vagyok - fejeztem be a mondatom és intettem a srácoknak. Egyedül maradtam az öltözőben, majd miután elbúcsúztam szerelmemtől, elindultam zuhanyozni. Bosszúsan rázogattam a tusfürdős flakonom, amiből egy cseppet sem tudtam már kisajtolni. Eszembe jutott Khedira, és az útmutatása alapján meglepődve vettem észre, hogy az én kedvencemből is van a szekrényen. Fütyörészve zuhanyoztam, majd öltöztem fel. Egy óvatlan pillanatban megcsúsztam a vizes kövön és hogy ne essek el, a lábamat megtámasztottam a falnál, mire a combom iszonyúan begörcsölt. Nagy nehezen elvánszorogtam a padhoz és próbáltam kimasszírozni, de nem jártam sikerrel. Már úgy voltam vele, hogy felhívom valamelyik csapattársam, hogy jöjjön vissza és segítsen, amikor nyílt az ajtó és belépett rajta az egyik takarítónő. Még nem vett észre, mert háttal húzta befelé a takarítós kocsit, így mikor megfordult meglepetten kapta a szája elé a kezét.