A kor nem számít

35. fejezet

Iker

Álltam a kapumban és feszülten figyeltem, hogy mikor jön közelebb az ellenfél, de akárhányszor a 16-os közelébe kerültek volna, Sergio azonnal mentett. A védő brillírozott. Egyszerűen szárnyalt a pályán. A második félidő végén jártunk és 1-1 volt az állás a Malagával. Cris már a fejét verte az ellenfél kapufélfájába, mikor megint kihagyott egy helyzetet. Ez már a nyolcadik volt. Egy Pepétől kapott keresztlabda után Roni megiramodott a kapu felé, egy pillanatra felnézett, hogy lássa kinek tud passzolni, majd odarajzolta a labdát Sese fejére, aki gyönyörű mozdulattal juttatta be azt az ellenfél kapujába. A védő gólöröme nem mindennapi volt. Ujját a szájába vette, majd megcsókolta a bal karján lévő legújabb tetoválását, ami a lánya nevét rejtette. Sokan értetlenül néztek rá, de aztán inkább azzal törődtek, hogy a bíró lefújta a meccset és nyertünk. A mezcserék és a gratulációk után boldogan mentünk az öltözőbe, hiszen újabb három pontot sikerült szereznünk és így közelebb kerültünk a tabellán az ősi riválishoz. Belépve az öltözőbe, óriási káosz fogadott. Mindenki táncolt, énekelt, nevetgélt vagy törölközővel a kezében rohangált és csapkodott vele. Elmosolyodtam, mert tudtam, milyen boldog most mindenki. Sergio már a zuhany alól lépett ki és egy fehér törölközővel szárítgatta magát. Arcáról már egy ideje levakarhatatlan volt a vigyor, aminek az okát senki sem tudta a csapatból csak én. Leült mellém a padra és csillogó szemekkel nézte, ahogy Pepe és Marcelo sorra tréfálják meg a többieket.

- Nagyon jó voltál ma - dícsértem meg.

- Köszi - mosolyodott el még jobban. - Mostanában úgy érzem, hogy ki tudnám fordítani a világot a helyéről.

- Boldog vagy - néztem a szemébe.

- Igen. Nem hittem volna, hogy ennyire felvillanyoz, hogy van egy lányom, de a tudat egyszerűen mesés - vigyorgott rám. - Minden percben rá gondolok és már alig várom, hogy újra a kezembe foghassam - szomorodott el egy pillanatra.

- Nyugi - tettem a kezem a vállára. - Holnap már itthon lesznek, de tudod, hogy Cornak rengeteg az elintéznivalója a költözés miatt. Ne szomorkodj, inkább örülj, hogy visszajön, így mindig láthatod őket.

- Ez igaz - terült el megint egy széles mosoly az arcán. - Nézd! - vette elő a telefonját. - Ezt tegnap csinálta Rina és elküldte.

Néztem a képet, ahol a kishercegnő Chelseas mezben pózol egy csapatnyi focista között, akikről sugárzik, hogy odáig vannak érte.

- Mi az? - vette ki Cris hirtelen Sese kezéből a telefont. - Ó, de gyönyörű! - húzta gúnyos mosolyra a száját, mire Sergio felpattant.

- Add vissza! - nyújtotta a kezét a készülék felé.

- Mi a gond? - dobta át azt, Marci kezébe a portugál, aki szintén megnézte a képet.

- Ez nem a Kölyök keresztlánya? - csillant fel a brazil szeme. - Ha nem tudnám, hogy neked semmi közöd nem lehet hozzá, azt hinném, hogy a tied - nézett vigyorogva a védőre, majd mikor meglátta annak arckifejezését, ledöbbent. - Mond, hogy az ott nem a te lányod!

Sergio büszke apa módjára húzta ki magát és elvigyorodott.

- Azt a kurva - nyögte ki, majd felocsúdva, ütni kezdte a védő hátát. - Te piszok, képes voltál idáig eltitkolni előlünk? Ráadásul hagyod, hogy abban a ronda mezben pózoljon, azokkal az idióta focistákkal? - veszekedett Sesével, aki először nem értette, hogy mi van, majd elkapta Marci kezét és felröhögött.

- Te hülye vagy Bongyi!

Sergio telefonja kézről kézre járt. Mindenki fűzött egy-két mondatot a képhez, mielőtt visszakerült volna a tulajdonosához.

- Fiúk! - intettem őket csendre, hiszen ez egy olyan dolog volt, amit nem szerettünk volna a címlapokon látni. - Kérlek titeket, hogy amit most megtudtatok, azt kezeljétek bizalmasan. Tudjátok, hogy milyenek a piócák, ha rákapnak erre a hírre, se Sesének, se a kicsinek, se az anyukájának nem lesz egy perc nyugta sem.

Mindenki megértően bólogatott, mire Ramos elmesélte nekik nagyvonalakban a történetet, kihagyva az anya kilétét.

- Piszok mázlista vagy - nézett rá Cris megértően. - Nincs jobb, mint amikor az embernek gyereke születik - vigyorgott már ő is, hiszen neki meg Junior jelenti a világot. A kisgyerekes apukák bólogatni kezdtek.

- Azért megtudhatnánk, hogy ki az a szerencsés vagy szerencsétlen - röhögött a saját poénján Karim -, aki megajándékozott vele?

Sergio rám nézett és erősen elgondolkodott, hogy mit csináljon, de aztán kinyögte a nevét.

- Corina Garcia, Jesus Navas volt felesége.

Döbbent csend telepedett az öltözőre. Mindenki próbálta megemészteni a dolgot. Volt akinek ez könnyebben ment, de volt aki még percek múlva is csak áthatóan nézte Ramost. Ez volt Cris és Benzema. Az álluk a padlón landolt, amikor Sese kimondta a nő nevét.

Lassan kiürült az öltöző és már csak öten maradtunk. A portugál és a francia még mindig nem szólaltak meg. Marcelo viszont annál többet beszélt, talán így akarta oldani a hangulatot.

- Tényleg, Sese, mi a lányod neve? - kezdte a faggatózást a brazil.

Ramosnak mosolyra húzódott a szája, majd a Bongyi orra alá tolta a bal kezét.

- Angel Felicidad.

- De szép - lelkendezett Marci -, akárcsak ő. Mikor láthatjuk mi is?

- Holnap már hazajönnek - sóhajtott fel a védő.

- Akkor számíts rá, hogy lerohanjuk a kishölgyet - pattant fel Marcelo a padról és indult is ki az öltözőből.

- Most meg hová mész? - néztem rá értetlenül.

- Hová-hová? - forgatta meg a szemeit. - Reálos mezt venni a kislánynak. Mégse hagyhatjuk, hogy Chelsea rajongó legyen - húzta be maga mögött az ajtót.

- Ez nagyon hülye - röhögött fel Sese és vele nevettünk mindannyian. Cris és Karim egyszerre néztek Sergiora, majd kezet nyújtottak neki.

- Gratulálunk!

A védő értetlenül nézett rájuk.

- Neked sikerült ágyba vinned - világosította fel Benzema.

- Ezt most felejtsétek el! - csattant fel a védő, mire a másik kettő meglepődött. - Nem a fogadás miatt feküdtem le Corral! - jelentette ki, és valahol én is megnyugodtam egy kicsit. - Egyszerűen csak így jött ki a lépés - nézett maga elé.

- Ó-ó - meresztett rá nagy szemeket Cris, de nem szólt semmit. Jelentőségteljesen rám nézett, mire én egy aprót bólintottam. Elvigyorodott, olyan CR7-es módon, majd szólt Benzemának, hogy ideje indulniuk. Miután leléptek, mi sem maradtunk már sokáig. Megbeszéltük, hogy holnap kimegyek vele a lányok elé. Hazafuvaroztam. Mikor kiszállt a ház előtt, megállt a lehúzott ablak mellett.

- Köszi mindent - nyújtotta felém a kezét, amit megráztam.

- Nincs mit - bólintottam, majd hazasiettem Sarához, hogy tovább dolgozhassunk a babaprojekten.