A kor nem számít

45. fejezet

Corina

Élveztem az új munkámat. A fiúk kedvesek és rendesek voltak velem, akár a Chelseasok. Hála a londoni csapatnak, már tudtam kezelni a beszólások nagy részét, mivel a Madridisták sem szűkölködtek a bókokban, kétértelmű beszólásokban. Volt néhány hevesebben próbálkozó, akik nem riadtak vissza egy-két lazább mozdulattól sem, mint például a combom simogatása masszírozás közben. Őket gyorsan leszoktattam erről egy-egy csakra pontra kifejtett nyomással. Ilyen volt Morata és Isco is. A két kisfiú azt hitte, hogy mindent megengedhet magának, de miután Alvaronak fél óráig zsibbadt a bal karja egy ilyen pont megnyomása után, többet nem próbálkoztak, legalábbis tettekkel. A szavakat meg eleresztettem a fülem mellett.Egyedül Sergio hozzáállása idegesített, mert ő valahogy mindig megoldotta, hogy ne kerüljön a kezeim közé. Angie élvezte a figyelmet amit itt is megkapott. Volt, hogy egész délután nem láttam, mert kilopták a járókából és kézről-kézre adták egymásnak. Ilyenkor eszembe jutott, hogy Londonban ugyanezt csinálták vele. Már most nem volt férfi, aki ellent tudott volna állni neki, mi lesz később? Merengésemből a mobilom csörgése térített vissza. Szívem nagyot dobbant, mikor megláttam a hívót.

- Hola. Niňo - mosolyogtam a telefonba.

- Hola, Bebě. Nem zavarlak?

- Nem, pont edzés van és ilyenkor kicsit pihenek - avattam be a munkám menetébe, hisz az elsők közt volt akinek elújságoltam a jó hírt.

- Az jó. Figyelj! - vált izgatottá a hangja. - Most jöttünk ki a megbeszélésről és már biztos, hogy egy hét múlva lesz a visszavágó! - nevetett fel a végére. - Érted Cor? Egy hét múlva találkozunk és végre láthatom a keresztlányom.

Óriási öröm öntötte el a szívemet.

- Nagyon örülök - vigyorodtam el. - Akkor a szokásos csapatkaját csinálom.

- Ú! Ezt megmondom a fiúknak, mert már ők is hiányolják a főztödet.

- Csak a főztömet? - tudakoltam kicsit szomorúan.

- Nem. Téged és Angiet is - nevetett fel.

- Niňo? - muszáj volt tudnom valamit. - Juan jól van?

- Erre mit mondjak? Megpróbál úgy tenni, mintha jól lenne, de azért látszik rajta, hogy hiányoztok neki.

- Ő is nekünk - suttogtam a telefonba, de Nando meghallotta.

- Sergioval semmi változás?

Nagyot sóhajtottam, majd elmeséltem neki mindent. A vacsorát, a lánykérést és azt is, hogy lefeküdtem a védővel.

- Szerintem túl dramatizálod - mondta a végén, majd ő is sóhajtott egyet. - Mennem kell Bebě, mert Mou rendesen fel akar minket készíteni a volt csapata ellen, de ha ott leszünk, akkor mindenképpen beszélünk. Addig is vigyázzatok magatokra. Puszilom Angiet. Szeretlek.

- Én is szeretlek - súgtam a telefonba, majd bontottuk a vonalat.

- Miatta mondtál nemet?

Ijedten fordultam hátra, ahol Sergio kérdő tekintetével és egy nagyon álmos hercegnővel találtam szemben magam.

- Ki miatt? - értetlenkedtem.

- Hát, akinek azt mondtad az előbb, hogy szereted - húzta el a száját.

- Niňoval beszéltem - vettem át tőle Angiet aki már el is aludt az apja karjában, majd letettem a járókába pihenni. - Jövő héten visszavágó.

- Igen, tudom - bólintott megnyugodva. - Az előbb közölte velünk is Anchelotti.

Kínos csend állt be köztünk. Nem tudtuk, hogy mit is mondjunk a másiknak. Aztán megérkeztek a többiek is szépen lassan, én pedig elmenekültem a munkámba.