A kor nem számít

14. fejezet

Corina

Nando másnap, ahogy megígérte, elvitt az edzésére. Belépve a Stamford Bridgebe érdeklődve néztem körül. A csatár jó szokásához híven kézen fogva mutogatta nekem a látnivalókat.

- Nézd, Bebé - bökött egy képre, ahol ő is ott volt egy kupát emelve a magasba.

- Ügyes voltál - pusziltam meg, mire krákogó hangokat hallottunk meg a hátunk mögött. Megfordultam és fél tucat focistával néztem farkasszemet, akik csodálkozva meredtek ránk. Fernando nem jött zavarba, közelebb lépve a férfiakhoz, lekezelt velük, majd vállamat átölelve mutatott be nekik.

- Fiúk, ő itt Corina, az én Bebém. Cor, ők itt David Luiz, Juan Mata, Oscar, Petr Cech, Eden Hazard és Frank Lampard - kezet fogtam velük, de nem tudtam nem észre venni, a rosszalló nézésüket. Nino is észrevette, mire rögtön magyarázatba fogott.

- Mielőtt megkérdezitek, nem cseréltem le Olallát. Cor a legjobb barátnőm, és Oli barátnője is - tette hozzá gyorsan, mire a focisták arca teljes átalakuláson ment át. Már mosolyogva néztek rám.

- Bocs a hűvös fogadtatásért, de azt hittük, hogy te... - kezdte el Mata a mentegetőzést, de közbevágtam.

- Nem vagyok a nője - néztem a spanyolra, majd folytattam. - Még csak az kéne! Szegény Olallát csodálom, hogy bír három gyerekkel.

- Ezért számolunk - nézett rám sunyin és tudtam, hogy meg akar csikizni, de mivel elég jó reflexeim vannak, így gyorsan elbújtam David Luiz és Eden mögött.

- Védjetek meg! - néztem rájuk könyörgő szemekkel, mire ők nevetve fogták le, játékosan a csatárt.

- Ez nem ér - nyafogott Fer. - Te csak rájuk nézel, és már az ujjad köré csavarod őket.

- Azért ismerd be Kölyök, hogy szívesebben nézzük az ő gyönyörű szemeit, mint a te szeplős fejedet - nevetett fel Lampard.

- Nekem annyira ismerős vagy - morgott Mata, én pedig felsóhajtottam, hiszen ő is a spanyol keret tagja. - Mit mondtál mi a neved?

- Én nem mondtam semmit - húztam az időt, bár tudtam, hogy hiába. - Nino mutatott be.

- Na jó, de légyszi mond el újra, mert épp másra figyeltem.

- Igen? Mire? - érdeklődtem.

- Hát arra, hogy milyen jó nő csavarta el a Kölyök fejét.

Elpirultam a mondatára, és tudtam, hogy ha kimondom a nevem, meg fog változni a hozzáállása.

- Corina Navas - nyújtottam felé újra a kezem, és láttam a felismerést megcsillanni a szemében.

- Hát persze! Te Jesus felesége vagy! - csapta magát homlokon. Muszáj voltam kijavítani, mert úgy látszik itt nem olvasnak újságot.

- Volt felesége - nyomtam meg a szót.

- Elváltatok? Mégis mikor? - nyílt tágra a szeme. - Most voltunk del Bosquenál és végig úgy beszélt, mintha minden rendben lenne veletek.

- Kilenc hónapja - halkultam el, mert rájöttem, hogy mind a hat focista minket figyel.

- Sajnálom - nyögte ki. - Szabad tudni, hogy mi történt? - láttam rajta, hogy tényleg érdekli a történet, ezért őszintén válaszoltam.

- Én nem sajnálom. Jesus döntött úgy, hogy jobban jár, ha lecserél egy húsz évesre - vontam meg a vállam. - Csak aztán a kislány egyből az újságokhoz szaladt, mindent elmondva a kapcsolatukról. Röviden, tömören ennyi - néztem rájuk, de nem sokáig, mert a szégyen hulláma öntött el. Magamat okoltam, hogy biztos nem vagyok elég jó, vagy szép azért kellett neki egy fiatalabb.