A kor nem számít

24. fejezet

Sergio

Elmúlt a karácsony és az új év is. Még mindig gondoltam egy vörös hajú tüneményre, de már egyre kevesebbet. Mivel tudtam, hogy mi Pilar leghőbb vágya, ezért karácsonykor megkértem a kezét. Iker konkrétan leüvöltötte a fejemet, hogy mi a fenének vettem gyűrűt olyan valakinek, akit nem is szeretek. Én csak megvontam a vállam. Ő nem értheti, hogy szerintem szerelmi frigid vagyok, vagyis soha nem fogom érezni a szerelmet. Nem tudom, milyen érzés és szerintem ha eddig nem tapasztaltam meg, már nem is fogom. A napjaim megszokott módon követték egymást. Edzések, meccsek, néha elmentünk valahova a menyasszonyommal. Menyasszony, milyen hülye dolog. Attól, hogy húztam egy gyűrűt Pilar ujjára, bennem nem változott semmi, viszont ő igen. Bárhová mentünk, birtoklón belém karolt, mintha jelezné, hogy "Ő az enyém, el a kezekkel". A sajtó még nem szagolta ki a dolgot, de tudtam, hogy csak idő kérdése és kiderül. Igazam lett. Ahogy beköszöntött a jó idő és lekerült a kesztyű Pilar kezéről, már másnap az újság címoldalán virítottunk.

"SERGIO RAMOS ELJEGYEZTE BARÁTNŐJÉT

A spanyol bikának, úgy látszik bekötik a fejét. Munkatársunk lencsevégre kapta, amint
Pilar Rubio és Sergio Ramos a Special nevezetű bárból léptek ki és Rubio kisasszony
kezén, egy elég sokatmondó gyűrűt fedezett fel. Kérdésére, miszerint az egy eljegyzési-
gyűrű- e, mosolyogva bólintott, majd beszálltak a focista autójába és elhajtottak. A
védő menedzsere is megerősítette a hírt, miszerint Sergio Ramos karácsonykor meg-
kérte barátnője kezét. Utólag is gratulálunk nekik és sok boldogságot kívánunk! "

Elhúztam a szám és letettem az újságot az asztalra. Kinéztem az ablakon, és elmerengtem a múlton. Ha akkor nem vagyok olyan hülye, akkor most minden más lenne. Corinára gondoltam és arra, hogy mit csinálhat most? Boldog-e?

Corina

Juannal a bevásárlóközpontban sétálgattunk. Napszemüveget és kapucnis pulcsit viselt, hogy ne ismerjék fel. Angie a babakocsiból pislogott felfelé, mert a rengeteg színes dolog, ami a szeme elé tárult, felkeltette az érdeklődését.

- Mit kell még venni? - kérdezte, mire én rámutattam egy bababoltra.

- Pelenkát, pár új ruhát, mert a kisasszony olyan ütemben fejlődik, hogy hetente növi ki a cuccait - mosolyogtam a lányomra. Gyorsan végeztünk, mert konkrét elképzeléseim voltak a ruhákat illetőleg. Lány létére szinte csak kék ruhái voltak, hála a Chelseas fiúknak, akik úgy gondolták, hogy fiút nevelnek a hercegnőmből.

- Unom már, hogy mindig csapat színekben van - morogtam a középpályásnak, aki elvigyorogta magát.

- De ha egyszer ő a Chelsea kabalája - nézett rám szépen és elfintorodott, mikor meglátta a kezemben lévő rózsaszín ruhákat.

- Hah - fújtattam, de nem haragudtam rájuk, mert szerintem a világon nem volt még egy olyan kisbaba, akit egy egész focicsapat rajongott körbe, beleértve az edzőket is.

A kocsihoz sétáltunk, mikor elhaladtunk egy újságos pavilon előtt. A szemem megakadt egy címlapon, így közelebb léptem. Sergio és Pilar nézett rám vissza az oldalról és a cikket elolvasva elfutotta a szemeimet a könny. Tudtam, hogy soha nem lehet köztünk semmi, de nem gondoltam volna, hogy ilyen rosszul érint majd ha egy másik nő oldalán látom őt.

- Mi a baj? - lépett mellém Juan.

- Semmi, csak belement valami a szemembe - füllentettem és tovább akartam menni, de nem hagyta.

- Cor, nekem nem kell hazudnod - emelte meg a fejem és letörölte a kibuggyanó könnycseppeket, majd megölelt. Hozzábújtam, hisz jól esett a közelsége.

- Miért vagy ilyen kedves velem? - motyogtam a mellkasába. Újra felemelte a fejem és belenézett a szemeimbe.

- Mert nagyon tetszel nekem, és kezdek érezni irántad valamit.

Hátrébb léptem és lehajtottam a fejem.

- Én nem tudom viszonozni - suttogtam, mire visszahúzott magához és a hajamba puszilt.

- Tudom, de nem érdekel. Engedd, hogy szerethesselek titeket - nézett rám könyörgőn.

Nem tudtam, hogy mit csináljak, mert nem akartam becsapni, viszont jól esett a közelsége és a gondoskodása.

- Ne agyalj rajta - nézett rám, majd egy apró puszit nyomott a számra. - Majd kialakul - mosolygott rám és tolni kezdte a babakocsit. Én lefagyva néztem utánuk. Most tényleg megcsókolt? Döbbenetem elmúltával utánuk siettem, de nem néztem rá, mert zavarban voltam.