A kor nem számít

18. fejezet

Corina

- Már ez sem jön rám - álltam a tükör előtt elkeseredetten és néztem, hogy az eddigi kedvenc nadrágomba sem férek már bele. - Most mi a fenét vegyek fel? - idegeskedtem, amit kicsi lányom is megérzett, és egy apró rúgással jelezte, hogy együtt érez velem. Végigsimítottam a gömbölyödő pocakomon. Mosolyra húzódott a szám, amikor eszembe jutott az első megmozdulása. Úgy meglepődtem amikor megtörtént, hogy ráejtettem Nino ingére a fagyimat, ami neki csöppet sem tetszett. De mikor elmagyaráztam neki, hogy miért csináltam, izgatottan simította tenyerét a hasamra, hátha ő is érzi. Azóta eltelt egy kis idő és a rúgások erősödtek, így már a büszke keresztapa is élvezhette, Felicidad mozgolódását.

Benyúltam a szekrényembe és elővettem egy egyszerű, kötött egybe ruhát. Szeptember elején már nem volt valami meleg, de azért kabát még nem kellett. Valami oknál fogva az égiek is kegyesek voltak hozzánk, mert az eső sem esett. Dudálást hallottam, gyorsan felkaptam a csizmám és a táskám. Bezártam az ajtóm és bepattantam Olalla mellé a kocsiba, már amennyire egy hatodik hónapban lévő bálna pattanni tud.

- Csini vagy - nézett rajtam végig a barátnőm. - Kinek öltöztél így ki? - vigyorgott.

- Ne kezd már te is - forgattam meg a szemeimet. - Nem tudtam mást felvenni, mert már nem jön rám semmi - panaszkodtam. - El kéne mennünk vásárolni - tereltem el gyorsan a témát, mert mostanában rászoktak a fiúk, hogy David Luizzal cukkolnak, aki állítólag, fülig szerelmes belém.

- Én benne vagyok - csillant fel a szeme. - De hiába próbálkozol, akkor sem úszod meg - vigyorgott, mint a tejbetök. - Davidnak biztos nagyon tetszeni fogsz - húzta fel az agyam, majd jót nevetett rajta, hogy elvörösödve fújtatok, mint egy gőzmozdony.

- Hányszor mondjam még el? NINCS KÖZ-TÜNK SEM-MI! - szótagoltam le neki a mondatot.

- Ezt ő is tudja? - kajánkodott még mindig.

- Oliiiiiiii - néztem rá könyörögve. - Ne csináld ezt velem.

- Miért? Olyan szép pár lennétek.

Elhűlve néztem a barátnőmre, hogy megbolondult-e.

- Te nem vagy komplett - jelentettem ki magabiztosan. - Ha - emeltem fel a kezem -, mégis érezne valamit irántam, nagyon jól tudod, hogy én azt nem viszonoznám.

- De miért?

- Miért, miért? Mert fiatalabb nálam jóval, ráadásul már a hócipőm tele van a focistákkal - csattantam fel.

- Jesus és Ramos is fiatalabb volt nálad - közölte velem, mintha nem tudnám.

- Jesust szerettem, míg Ramos... - nem fejeztem be, mert nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Sokszor bevillantak a védővel eltöltött idő képei. Amikor motoroztunk és átölelt, vagy amikor segített meglépni Jes elől. Aztán pedig az első és egyben utolsó éjszakánk képei is.

- Mi van vele? - nézett rám Oli érdeklődve, de én csak megráztam a fejem.

- Nem tudom. Néha hiányzik - vallottam be suttogva, mire a barátnőm félrekapta a kormányt, úgy meglepődött.

- Azt akarod mondani, hogy hiányzik Ramos, akivel egyetlen éjszakát töltöttél el, akinek a gyerekét fogod nem sokára megszülni, és aki elől egészen Angliáig menekültél? - vázolta fel kérdéseivel a helyzetemet, és én rábólintottam.

- Hülye vagyok igaz? Biztos a hormonok teszik - fogtam rá megint a terhességemre ezt is.

- Nem, nem vagy hülye. Te oltári nagy bolond vagy - közölte kíméletlenül. - Szerinted Ramos is gondol rád? Ugyan már - horkantott, nem túl nőiesen. - Te is tudod, hogy csak egy strigula voltál Senior Playboy naptárában.