A kor nem számít

49. fejezet ~ Epilógus

Cor

A telefonom csörgésére ébredek. Morcosan nyúlok érte és meg sem nézve a hívó felet, veszem fel.

- Halló - nyögök bele fáradtan.

- Hola, Bebě - hallom meg barátom gusztustalanul friss és vidám hangját. - Jól alakult az éjszaka? - kérdezi meg, mire nekem kipattannak a szemeim. Honnan tudja?

- Honnan tudod? - ülök fel az ágyban. Mozdulatomra a mellettem fekvő védő morcosan bújik hozzám közelebb. Akaratlanul is elmosolyodom. Kócos hajával, kipirult arcával olyan, mint egy kisgyerek. Egy rohadt szexi kisgyerek. Ujjaimmal cirógatni kezdem a tetoválásait, mire doromboláshoz hasonló hangokat ad ki magából.

- Szerinted? - szólal meg a vonal másik végén a barátom és én ijedten térek vissza a valóságba. - Muszáj volt valakinek tisztába tenni Sergiot az érzéseivel, de ahogy hallom, meggyőző voltam - a telefonon keresztül is hallom, hogy vigyorog. Elönt a hála iránta, mert ha ő nincs, mi soha nem valljuk be egymásnak, hogy mit érzünk.

- Kösz Niňo - suttogom a telefonba, mire Sese felemeli a fejét és elkéri tőlem a mobilt.

- Hola Nando - köszön bele rekedt hangon. Nem hallom a csatár mit mond, de Sergio arcára széles mosoly ül ki.

- Igen, mától csak az enyém - néz a szemeimbe és a testem már ettől megborzong. - Köszi Nando - mondja, majd még hozzá teszi - tudom, ez az utolsó dobásom - elköszön és visszaadja a készüléket. Míg én a barátommal beszélgetek, ő a hátam mögé kerül és csókolgatni kezdi a nyakam és a vállam. Muszáj vagyok gyorsan elbúcsúzni Niňotól, ha nem szeretném, hogy fültanuja legyen a következő negyed órának. (Még jó, hogy valaki kilopta Angiet a kiságyból, míg mi aludtunk.) Pihegve omlunk egymás karjába.

- Ezt soha nem fogom megunni - simít végig az arcomon. Mellkasára teszem a fejem és szórakozottan simogatni kezdem a mellkasát.

- Kérdezhetek valamit? - nézek rá félőn, mert úgy érzem, hogy itt az idő, hogy megosszam vele a titkomat.

- Nyugodtan - mosolyodik el.

- Hány gyereket szeretnél?

Látom az arcán az értetlenséget, látom, hogy nem erre számított, de aztán egy kis gondolkodás után válaszol.

- Minimum hármat. Mi is nagy családba nőttünk fel, így alap, hogy nekem is az lesz. Miért?

Rá nézek és próbálok megszólalni, de nem kell, mert a szemei elkerekednek és látom bennük, hogy rájött.

- Terhes vagy? - suttogja, és én bólintok. - De hát... mi... - dadog aztán leesik neki. - Pilar - ejti ki a nő nevét, majd felnevet. Döbbenten nézek rá, míg ő már a könnyeit törölgeti a nevetéstől. Aztán megkapom a magyarázatot.

- Ha megtudná, hogy neki köszönhetően Angienak kistestvére lesz, szerintem idegbajt kapna.

Már én is mosolygok.Hirtelen már csak azt érzem, hogy Sergio csókol és csókol mindenhol, majd a kezét a hasamra csúsztatja.

- Kisbabánk lesz megint - mondja boldogan, de kijavítom.

- Kisbabáink.

A döbbenettől megszólalni sem tud, én pedig lesütöm a szemem.

- Ikrek - suttogja áhítattal. - Két kisbaba egyszerre - mosolyog rám, mire kénytelen vagyok ismét kijavítani.

- Három - harapom be a szám és tudom, hogy mennyire lesokkolja a hír, hisz én is így jártam, mikor az orvos közölte velem, hogy három kicsi élet növekszik bennem egyszerre. A védő csak mered maga elé. A félelem átjárja a testem, hogy talán túl sok ez így neki és mindjárt közli velem, hogy ezt ő nem tudja vállalni. Felnéz rám és a szemei könnyesek.