A kor nem számít

47. fejezet

Fernando

A vacsoránál ülve nézem, ahogy Rina Matával beszélget. Angie David Luiz nyakában lovagolja körbe a termet, miközben édesen kacag. Látom a spanyolon, hogy csillog a szeme ahogy Beběre néz. Még nem sikerült túl tennie magát rajta, pedig muszáj lesz, mert Cor helye Sergio mellett van. Ők egy család. Nem akarom őket kihallgatni, mégis megüti a fülemet a beszélgetésük.

- Köszönöm, hogy segítettél - fogja meg Juan Rina kezét és egy apró csókot lehel rá.

- Nincs mit. Láttam, hogy a gyúrótok nem volt a helyzet magaslatán.

- Ő a segédedzőnk volt, mert a gyúrónk lebetegedett.

Bebě szemei elkerekedtek.

- Hogy lehet eljönni szakember nélkül? Bármi komoly történhetett volna és akkor mit csináltok? - aggódott értünk utólag is,. és a szám mosolyra húzódott.

- A lényeg, hogy ott voltál és segítettél, ha már Ramos a földbe döngölt - húzta el a száját Juan.

- Nem tudom, mi ütött belé - komorodott el a nő.

- Én igen, féltékeny.

- Ugyan már, az ember akkor féltékeny, ha érez valamit a másik iránt. Márpedig ő semmi ilyesmivel nem gyanúsítható - mondta gúnyosan, de én kihallottam a fájdalmat a hangjából. A továbbiakban inkább a keresztlányommal foglalkoztam, mert nagyon kevés az az idő amit vele tölthetek.

~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

Becsöngettem az ajtón és vártam. Egy begyógyult szemű, enyhén másnapos Sergiot pillantottam meg, mikor kinyílt az ajtó.

- Úh, már ennyi az idő? - nézett a falon függő órára. - Azt hittem, hogy szórakozol velem és direkt korán keltesz.

- Mennyit ittál? - néztem őt összeszűkült szemekkel.

- Sokat, nagyon sokat - motyogta és feltett egy kávét főni. - De nem eleget.

Nem szólalok meg, csak nézem ahogy bevesz egy fejfájás csillapítót, majd a kész kávét ki önti egy pohárba.

- De bunkó vagyok - jut eszébe. - Te kérsz? - emeli fel a kancsót, mire megrázom a fejem.

- Én nem vagyok másnapos.

Hatalmas kortyokban tünteti el a keserű folyadékot. A végén megborzong az utóíztől és nekem mosolyra húzódik a szám.

- Nem röhög, együtt érez! - mordul rám, de halványan már ő is mosolyog.

Az emeletről furcsa zaj hallatszik. Kérdőn nézek a védőre.

- Ugye nem?

Megrázza a fejét, mire megkönnyebbülten sóhajtok.

- Cris hazahozott és itt aludt, de amúgy sem számít, mert gondolom Rina Matával aludt - néz rám és próbál valamit kiolvasni a szememből. Felveszem a pókerarcot, de belül fülig ér a szám. Sergio tényleg féltékeny.

- Tévedsz, mert velem aludt - szembesítem az igazsággal.

Szemei elkerekednek, majd a döbbenet helyét átveszi a harag.

- Olalla mit szól hozzá, hogy háremet tartasz? Neked nem elég a feleséged?

Alig bírom tartani a számat, hogy ne ugorja körbe a fejemet, de muszáj még egy kicsit kitartanom, hogy megtudjam, Sergio mit érez a barátom iránt.