A kor nem számít

9. fejezet

Sergio

- Szépen leléptetek! - támadott le Iker, mikor bementem a házba.

- Corina többször is próbált kommunikálni veletek, de ti nem hallottátok - vigyorogtam rájuk, melynek következtében Sara elvörösödött.

- Bocsi - suttogta, majd inkább a vacsora maradékának eltüntetésével kezdett foglalatoskodni.

- Aranyos csaj - szólalt meg egyszer csak Iker.

- Igen - bólogattam - és gyönyörű. Nem kicsit lepődtem meg, mikor megláttam a motoron. Nem gondoltam volna róla.

- Még mindig akarod?

- Most még jobban. Azt hittem, hogy majd lankad iránta az érdeklődésem, de mindig meglep valamivel, ami miatt úgy érzem, hogy azonnal meg kell kapnom.

- Sese! - nézett rám szigorúan a barátom. - Vigyázz vele, ne akard te is összetörni. Erősnek mutatja magát, de hidd el, hogy nem az. Ez csak álca. Volt időm az utóbbi napokban kiismerni őt, Cor nem egy egyéjszakás nő.

- Ki mondta, hogy csak egyre kéne? - mordultam fel.

- Sergio, ezt te se gondolod komolyan - csóválta meg a fejét Iker. - Ismerlek, és tudom, hogy a hosszútávú kapcsolat és a család szó még nem szerepel a szótáradban.

- Mi van akkor, ha most akarom beírni? - néztem rá és próbáltam meggyőzni afelől, amiben még én sem hittem. - Akarom őt és meg szeretném ismerni - bizonygattam.

- Látod, már a sorrend is gond. Akarod és megismerni. Előbb ismerd meg, és aztán akard. Tudod, egy kapcsolat így működik - magyarázta.

- Köszi, Papa - gúnyolódtam vele, de valahol tudtam, hogy igaza van. - Azt hiszem, én is elmegyek haza - álltam fel, majd kezet fogtam a kapussal. - Kösz a vacsit, Sara - pusziltam meg a lányt. - Isteni volt, jövök máskor is - vigyorogtam.

- Tudod hogy szívesen látunk - nézett rám kedvesen.

Kikísértek, majd megbeszéltük, hogy holnap ők jönnek értem, hogy tudjak inni. Sara antialkoholista, így ő lesz a sofőrünk.

- Holnap gyertek értem - fenyegettem meg őket játékosan. - Nem szeretnék lemaradni semmiről - néztem Ikerre, aki vette a lapot és megcsóválta a fejét. Tudta, hogy hiába papolt nekem. Ha én valamit a fejembe veszek, azt nem tudják kiverni onnan sehogy. Már pedig, most azt vettem a fejembe, hogy megszerzem Corina Navast.

~ o ~ o ~ o ~ o ~

Délutáni készülődésemet a csengő szakította félbe.

- Jövök már! - kiabáltam ki morogva, mert valaki szinte rátapadt a nyomógombra, ami éles hangon berregett engem idegesítve.

- Mi van már? - tártam ki az ajtót, ahol legjobb barátom vigyorgó kölyök képébe ütköztem.

- Hola, Sese!

- Hola, Nando! - öleltem meg férfiasan. - Már azt hittem, elfelejtettél - néztem rá szigorúan.

- Bocsi, de a telefonom...

- Tudom - intettem le. - Sara elmesélte, hogy mi történt, de a házamat nem lopták el - közöltem vele mérgesen. - Ha akartál volna, megtalálsz.

- Sergio Ramos! - szólt rám ő is mérgesen. - Félévente egyszer jövök haza, és ha nem anyához vezetne az első utam, szerintem ki is nyírna.

- Ez igaz - nevettem el magam. - Na jó, lásd kivel van dolgod, megbocsátok - mondtam kegyesen, mire hátba vágott. - Naaa! - háborogtam.

- Nincs na. Amúgy, bejöhetek? - emelte meg a szemöldökét és nekem akkor esett le, hogy még mindig az ajtóban állunk.